Mickey webnaplója

A progresszív = fokról fokra haladó. Szemüvegben is igaz. A progresszív – legalábbis az enyém – három fokozatban halad: könyvolvasó, képernyőtávolságra és utcai távolságokra fókuszáló lencsét jelent.
Sokáig húzódoztam attól, hogy ilyen szemüvegem legyen. Aztán olyannyiszor kellett keresnem az olvasót, ha a bifokális volt az orromon, és a bifokálist, ha az olvasót viseltem, hogy ráuntam. Most, hogy mindkét szemüvegemet kisebb-nagyobb sérülések érték, rászántam magamat az újításra.
Előzetesen kikérdeztem a lányomat, aki ilyet csináltatott. Ő azt mondta, hogy egy hétig nagyon idegen volt neki ez az ókula, aztán megszokta és ma már örömmel viseli. Megkérdeztem egy szemorvost is, aki nem javasolta, mert nehéz a széli torzítást, a szférikus aberrációt megszokni. Viszont mivel neki is multifoki szemüvege volt, kétségbe vontam az igazát.
Most itt az új. Látom vele jól a képernyőt, látok vele olvasni és látok messzire és tényleg torzít oldalirányban. Ettől kicsit szédelgek, de azért se engedek a kísértésnek, hogy az átmeneti időszakban időnként a kopott régit vegyem fel.
A boltban felpróbáltam az újat, és azóta csak éjszakára vettem le. Az új cipőt is be kell járatni. A pápaszemet is. Mindig is ezt tettem. Ha elkészült az új szemüveg, azonnal abban kezdtem járni. Akkor is, ha kicsit bizonytalan érzés fogott el.
Ma megjártuk az üzletközpontot. Vezetés közben sem zavart a progresszív szemüveg.
Akarom mondani: pápaszem. De hát nem vagyok pápa.
Akarom mondani: ókula, de hát nem okultam a szemész tanácsából.
Akarom mondani: szemüveg, de hát egyáltalán nincs üvegből a lencséje.
Akarom mondani: szem-műanyag. De ezen a néven senki sem ismeri, s nem tudnák, miről beszélek.      
Akarom mondani: lácsó. Talán.
Hiszen nem cvikker, nem lornyon, nem orrcsiptető, hanem biokuláris nézőke.