Kié a föld, a mező, az erdő, a tenger vize és a levegőég?
Mi úgy tudjuk, hogy meghódítottuk a világot és minden a miénk. De vajon a növények is így tudják?
Nyáron a közeli réten dúsan nő a fű, közötte bábakalács, pipacs, katángkóró, vérehulló fecskefű, bakszakáll, és még ki tudja hány faj tenyész. Amikor forróság miatt a fű elenyész, a keményre aszott televényből korábban nem mutatkozó apró pozsgások uralják el átmenetileg a terepet.
Amikor lekaszálják a füvet, akkor pedig az apró százszorszépek kapnak életlehetőséget, mert őket nem éri el a fűkasza.
Mi azt gondoljuk, hogy miénk a rét, mert olykor focizunk rajta, mert legeltetjük rajta a szemünket, mert akiknek kutyája van, oda viszi ebét futtatni.
Mi azt gondoljuk, hogy a lakás a miénk. De nem tudjuk megkérdezni a pókokat a szekrény „zoknija” mögött, hogy ők hogy értékelik kijelentésünket.
Néhány apró szárnyas átbújik a szúnyogháló résein. Őket se, és a muslincákat se tudjuk megkérdezni, hogy minek érzik magukat: tulajdonosoknak-e vagy betolakodóknak.
Az erkélyen is hasonló a helyzet. Valahonnan valahova apró hangyák mászkálnak. Nem tudom, hol a hangyaboly? Nálunk, egy feljebb levő erkélyládában, vagy lent az utcán? Ugyancsak nem tudom, hogy a vadszőlőn lakmározó méh és darázs-sereg hol fészkel, magában a ház oldalán végigfutó vadszőlőben, vagy másutt.
Mindez azért foglalkoztat, mert unokáink táborozásuk során kaptak két botsáskát. Azonnal nevet is adtak nekik. Ide írnám a nevüket, de sűrűn változtatják a fiúk, így előfordulhat, hogy már más nevük van, mint egy hete volt. Üvegpalotában laknak, a kiskirály se élhet jobban. Szeretik az eperfa levelét és a málnáét. Azonkívül igen mutatósak: az összetévesztésig hasonlítanak a faágakra. Ha léggyökérnek tekintem a lábukat, akkor csaknem azonosak egy ágdarabbal.
Utolsó kommentek