Mickey webnaplója

Pawel Zuchniewitz könyvéből (II. János Pál csodái) szemezgetek.
- „Isten nem azért van bennünk, hogy szorosabb korlátok közé szorítsuk emberi lelküket. Isten azért van bennünk, hogy kiszakítson minket magunkból.”  (K. Wojtyla)
- A pápa (II. J. P.) mindig azért imádkozott, hogy Isten akarata teljesüljön. Tulajdonképpen ez az egyetlen logikus imádság. Nem győzködhetjük az Úristent, hogy nincs igaza, mert nekünk kell helytállnunk, hanem azt kell kérnünk, hogy az teljesedjék be, amit ő kíván nekünk.
- Toronto, 2002. ifjúsági világtalálkozó. II. J. P. pápáról egy kanadai újságírónő: „Ömlött az eső, és fújt a szél, és ekkor abban a pillanatban, amikor a pápa beszélni kezdett, az ég felszakadozott, és előbújt a nap. Oh, jó pasi ez. Remélem, hogy hála neki, jobb ember leszek.”
***
Amikor én még kis srác voltam, sőt nem is olyan kis srác, hanem gimnazista, akkor a magyardolgozatok elkészítése során nagy gonddal kellett ügyelnünk arra, hogy értekezésünk, témafejtegetésünk minden mondata a címről szóljon. Fekete Antal az általa fölöslegesnek ítélt mondatokat kihúzta dolgozatainkból, s a maradékot osztályozta. Így szorított rá bennünket, hogy a tárgyra koncentráljunk, és arról írjunk, amit a témánk, a dolgozatcím megkíván. Ha ezt meg lehetett tenni a piarista gimnáziumban, akkor meg lehet tenni olyan csúcsszervezetnél is, mint az országgyűlés, ahol nem babra megy a játék. (A hozzám hasonló gondolkozású választók ezt tudnák értékelni.)
Ha tehát én házelnök volnék a parlamentben, azonnal keresztülverném azt az eljárási szabályt, hogy a képviselőknek minden megnyilvánulásukkal a közjót kell szolgálniuk.  Azonnal leállítanám a hozzászólókat, amennyiben személyeskedni kezdenének, sértegetve kollégáikat. Tenném ezt megelőzött bizalommal, hogy talán a képviselők, a frakcióvezetők stb. közössége mégsem bűnözők gyülekezete, hanem az ország szolgálatára felesküdött tiszteletre méltó testület megbecsült tagjai.
Arról álmodni sem merek, hogy az EU testületeitől is elvárjam ugyanezt, aminek természetesnek kellene lennie, mármint hogy egységesen Európa javára hozzák meg döntéseiket. S eszükbe se jusson kárálni egymás ellen. Olykor nyilvánvalóan szörnyű, ahogy megnyilvánulnak.
O tempora, o mores!