Az olvasó emberiség két lehetséges csoportra oszlik abban a tekintetben, hogy miféle olvasmányokat szeret. Az egyik csoport a fajsúlyos olvasmányokat kedveli, amelyeket csak többszöri elolvasás árán képes befogadni. Két ilyen véleményről konkrétan tudok. Írásban VD hangoztatja ismételten, hogy számára Thomas Mann: József és testvérei „a könyv”, amivel nem lehet betelni, ezért újra és újra bele kell merülni egy-egy részletébe. Két ízben magam is nekifogtam. Mindkétszer le kellett tennem, mert úgy éreztem, hogy feleslegesen bonyolult. Aki azt szereti, hát szeresse. Én bevallom férfiasan, hogy félbehagytam. Ezért nem húzom ki magamat, csak az igazság kedvéért rögzítem.
Az említett VD így járt Gárdonyival. Nekilátott olvasásának, majd letett róla. Minek azt olvasni, amit azonnal meg lehet érteni? – vetette fel, és én meg azt nem értettem, hogy mi a baj azzal, amit meg lehet érteni? Még megjegyzem, hogy Papp Miklós egy előadásában a combos, nehezen emészthető, szellemi erőfeszítéseket kívánó elit írások olvasását szorgalmazza. Megint nem egyezik a véleményünk. Számos alig érthető könyvön rágtam át magamat fiatalabb koromban. Ma nem tenném. Egykor megpróbáltam felkapaszkodni a fentebb nemben megírt írásokhoz, majd azt a tapasztalatot szűrtem le, hogy legtöbbjük nem éri meg a megértésüket célzó szellemi ráfordítást.
Mi értelme két oldalon át részletezni azt, hogy a kutya ugat? Különösen akkor, ha a két oldalt elolvasva sem lehet bizonyos benne az olvasó, hogy csakugyan kutya-e, amiről az írás szól, és csakugyan ugat-e. Hány hiteltelen szószátyár és modoros tanulmány születik, amely nem akar mást, mint tudományos zsargon mögé bújtatott ürességekkel elkábítani a nagyérdeműt. Gyakran hiteltelen írások ezek.
Én arra hajlok, hogy aki mást tanítani kíván, vagy mással valamit közölni kíván, az úgy tegye, hogy az olvasója – divatos szóval célközönsége – meg is értse, amit megosztani kíván.
Szeretem Gárdonyit akkor is, ha ez ma kevésbé trendi.
Nekem az Egri csillagok egyik legszebb mondata ez: Elmentek. Micsoda feszültségek oldódnak fel ebben a mondatszóban. Az ismételt kegyetlen ostromoknak vége, a jól megrajzolt hősök szenvedései is véget érnek, ha rövid időre is. Azoké, akik hősiességükről tanúbizonyságot tettek. Emberek találkoznak, örülnek egymásnak.
Mai posztom egy szava ez: Megjöttek.
Szintén feszültségek oldódnak fel bennünk. Franciaországból autózott hozzánk rövid időre lányunk és családja. Immár kiegészült létszámunk hétfőre hét fővel. De az éjszaka. Mi aludtunk valamennyit, ők meg vezettek 1300 km-t. Igaz, hogy legidősebb unokánk jócskán besegített a papának. Hiszen van már jogosítványa.
És ő már harmadik generációs sofőr.
2019.08.05. 10:05 emmausz
Megjöttek
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9614995848
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek