Mickey webnaplója

Jöttmentek? Ma reggel olyan kezdőima hangzott el a misén, amely aktualitásával hatott rám. „Szent lakóhelyén az Isten lakást ad az egyetértőknek. Bátorságot és erőt ő ad népének.” Ezek után vonatra ültünk, és kitelepültünk P.csabára, hogy együtt legyünk és amennyit tudunk, segítsük a költözködőket. A gyerekek felszabadultan futkároztak a kertben. A hinta a helyén, a labda továbbra is kedves játékszerük a fiúknak, de minden más is, ahol megvívhatnak egymással. Terem a paradicsom, terem a mezei poloska. Azt tapasztaltam, hogy egy málna, egy poloska. Mindent megmásznak, s elveszik az ember kedvét attól, hogy a formás és illatos terméshez hozzányúljon.
Magunkkal hoztunk egy régi családi feszületet. Találtam a konyha falán egy korábban beütött szöget. Oda függesztettem fel a keresztet. Így egészíti ki egymást, a régi és az új.
A ház napról napra csinosodik.
A fiatalok szent türelmetlenségét azzal próbálom oldani, hogy birtokon belül vannak, és előttük az élet. Elég nagy ahhoz az ingatlan, hogy egész életükben munkát adjon nekik.
Meglátogatták őket a kertszomszédok. Jó benyomást adott az egy éve ott lakó házaspár. Kiderült, hogy létezik megbízható iparos és nem is egy, akire lehet számítani, és aki megfelelő színvonalon munkálkodik.
Az időjárás ma kegyesebb volt hozzánk, mint tegnap. Jobbára felhős maradt az ég, csökkent kissé a hőmérséklet, dörgött és villámlott és valahol nagy zuhé lehetett. Mi alig kaptunk belőle néhány cseppet. Ez bizonyos mértékig jó is volt, mert elkerült a záport követő dunsztos meleg. Így tértünk haza.
Napok óta VP-ék háza mellett jövünk el. HE is a környéken lakik. Már invitált, hogy látogassuk meg őket. Házukat jó húsz évvel ezelőtt láttam utoljára (és legelőször is), amikor épült.            
Isten lakást ad az egyetértőknek. Bátorságot és erőt ad népének.
 Ámen.
Jól van ez így.