Előttem egy fecni, rajta néhány életvezetési kérdés, amikre csak részben tudok válaszolni.
Életem sikertörténetei, amikre jó emlékezni, és amiket lehetőség szerint meg kell őrizni?
Hűség jóban-rosszban, félszavakból is értő társ, gyerekek születése, unokák születése.
Érdeklődési köröm tágassága, zenei neveltetés, irodalom iránti fogékonyság, a kifejezési készség alakulása, a szép szeretete, rácsodálkozás a világra és Teremtőjére, fotókon való megörökítése is. Bizalom a végső jó kiteljesülésében.
Ráhagyatkozás a világnézetünk optimista-realista voltára. A perspektívánk végtelensége.
Társak, közösségek, barátok… sok hasonló.
A végtelen jó felismeréséből fakadó életigenlés: „Most már minden jó.”
Amit nem szerettem, kritikus hangvételem a világ tökéletlenségeit illetően. Ennek is megvoltak az okai.
Mint revizor, kénytelen voltam évtizedhosszig hibákat kutatni, találni, az elkövetőket bírálni.
Utóbb mint lektor, korrektor és szerkesztő, kénytelen voltam naponta szembesülni szövegek, tartalmak, kifejezések anomáliáival, s évtizedekig hibák javítgatásán dolgozni, miközben magamban úgy véltem, hogy ha egy közlés értelmét nem veszíti el, csaknem mindegy, hogy mennyiben követi a helyesírás emberek által összehordott és sűrűn változó előírásait.
A folyamat ma is tart.
Először azzal találkoztam általános iskolásként, hogy magyartanárnőm „kijavította” az általam helyesen írt mindig-et mindígre.
Legutóbbi szembesülésem pedig a számon tart, ill. számontart alakváltozása volt.
És ami a jövőt illeti.
Kevesebb időt kellene a képernyő előtt tölteni,
kevesebbet a tévé előtt,
kevesebbet az étkező asztal előtt.
Többet kellene mozogni, valahogyan mégis
egészségesen kellene étkezni.
Nem ismerem, hogy miket tartalmaznak az élelmiszeripari csinálmányok,
nem ismerem, hogy milyen nyomelemek hiányoznak öregedő szervezetemből.
De azt jól ismerem, hogy egy irányú utcán folynak napjaink, és ezt az utcát úgy hívják, hogy Idő.
Nem látom az utca végét, mert vagy köd van, vagy mert olyan hosszú.
Szeretek élni, s még keresem, hogy mik teremtenek ehhez jó esélyt.
Más megválaszolandó kérdés nincs az előttem álló fecnin.
Tehát mára akkor ennyi.
2019.10.17. 05:34 emmausz
Rövid séta az egyirányú Idő utcán
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9715227526
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek