Azt hiszem, szeretem a jó focit, s olykor találkozom is vele. A sport tévécsatornák sokféle műsorral kecsegtetnek. Valahogyan a klubmeccsek érdekesebbek, mint a nemzeti tizenegyek találkozói. Ugyanis a klubjátéknak megvan az az összeszedettség jellege, ami a válogatottakéból hiányzik. Ettől kezdve csaknem kiszámíthatatlan, hogy egy-egy nemzeti tizenegy hogyan fog szerepelni. Láttam már görög EB csapatot játszani. Láttam már, hogy a portugálok nem tudják kétvállra fektetni az egyik összecsapás alkalmával a magyar válogatottat (láttam Ronaldót toporzékolni). Mindenesetre az aranycsapatnak csupán az emléke valóságos. Mindezt azért írom, mert tegnap Wales ellen indult „sorsdöntő” mérkőzésre a nemzeti válogatott.
Rámentem a meccsközvetítésre az első tíz percben, és azt mondtam magamban, amit A tíz mesterlövész c. filmből merítettem: Eddig még jó. Tényleg az volt: 0:0.
De látszott a magyar csapat szorult helyzete is.
Visszakapcsoltam a második félidőben is, a 65. percben. A kijelző azt mutatta, hogy 2:0 oda. Ajjaj. Minek nézzem? Lefeküdtem aludni.
Reggel megtudtam, hogy maradt a vesztes állás.
Tehát Wales a továbbjutó, hogy aztán egy újabb sorsdöntő összecsapásban kiessen. Ha meggondolom, csak egy aranyérmes csapat lesz ez alkalommal is.
Ami pedig a focit illeti, nagyon sok erőfeszítés kíséri a csapatok kinevelését.
Hogy megéri-e? Nem tudom. Más sportágakban – elsősorban a vízi sportokban – kétségtelenül jobbak vagyunk.
Nem is akarom tovább ragozni a honi sporthelyzetet. Hiszen magam sportegyesületnek soha tagja nem voltam, bár focizni szerettem, mégis a pálya széléről kiabálok, ha véleményt alkotok a sportokról.
Kétszer voltam a Népstadionban: először Satchmót, Louis Armstrongot láttam-hallgattam a betonteknőben, másodszor pedig (Szent) II. János Pál stadionbeli megjelenése alkalmával látogattam oda.
Valahogyan a focimeccsek látogatásai kimaradtak az életemből.
Tinikoromban rácsodálkoztam osztálytársaimra, akik ilyen-olyan drukkerek voltak, és hatalmas energiát fektettek bele, hogy saját csapatuk szereplését az egekbe vigyék szemben
2019.11.20. 10:47 emmausz
A pálya széléről
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2615315774
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek