Mickey webnaplója

Tegnap a Római téren járván meglátogattam a könyvmegállót. Jóllehet elég cudar idő volt, egy középkorú férfi ült a fapadon és valamit olvasgatott. Kezében PET-palack, s abból kortyolgatott a -2 fokban. Megtetszett néhány kézikönyv, és ezekkel is megrakodva tértem haza.
Az egyik kötet az Operettek könyve, elég prózai valami, de kétségtelenül szakirányú kötet. A másik szintén zenei könyv képekkel és kottákkal illusztrált kötet, a Balettek könyve. Ma már nem olyan egyértelmű, hogy a mozgások és a könnyed történetek miképpen forrnak eggyé. Operába, operettbe, járóknak hasznos segítség lehet egy-egy ilyen szakmunka.
Elhoztam még Grätzer József Rébusz c. munkáját. Nem állítom, hogy a mai generáció meghatódik a benne foglaltaktól, de szellemességre törekvése vitathatatlan.
Aztán még egy kötetet hónom alácsaptam: Latinovits Zoltán a jeles színész halálának 10. évfordulóján készült válogatást az ő munkáiból. Beleolvastam, és ma elég furcsa szembesülni az egykori „ködszurkálásokkal”. Az érzékeny művész Don Quijote-harca ez a procc hivatalosságokkal.
Mégis jobbat kínálok most meggondolásra. Merthogy olvasom Sarah bíboros gondolatgazdag interjúkötetét. Benne ilyeneket:
- „Kötelességünk visszatérni Jézus Krisztushoz. Ő az, akit az Atya küldött, ő a szegletkő.” Hát nem ezt vallom magam is? Jézus abszolút hiteles lelkületére, tevékenységére, kijelentéseire alapozhatjuk, építhetjük életünket, kell is ezt tennünk.
- Másutt: „Lelkipásztori szolgálatunk legnagyszerűbb gyümölcsei a tabernákulum előtt töltött csöndes imádságban születnek.” Hát nem ezt vallja Varga László püspökünk is?
- „Az ENSZ befolyásos szervezetei újfajta világi etikát diktálnak, és a szinte korlátlan technikai lehetőségeket és a médiát kihasználva mára mintegy megsemmisítő hatalommá lettek. Egyes  nyugati országokban ma bűnnek számít, ha az ember nem veti alá magát ezeknek a szörnyű ideológiáknak.” (70. o.)
-„Relativista hatásra a rossz lett a jó, és a jó lett a rossz.” (65. o.)  
- „Kötelességünk elmondani a világnak, hogy a technika vívmányai semmik Isten szeretetéhez képest.” Na, én most elmondtam.
- „Az ember bensejében hordozza Isten képét, és a lelke halhatatlan.” (64. o.)
- „Semmit sem kell kérnünk, elég ha megmaradunk az ingyenesség lelkületében.” (40. o.)   Tudniillik mielőtt megfogalmazzuk kéréseinket, Isten ismeri őket, és teljesíti is őket, ha azok üdvösségünkre vannak. Azt mondjuk a miatyánkban, hogy „legyen meg a te akaratod”. Annál jobb ugyanis nem történhet velünk, mintha velünk kapcsolatban is az ő akarata valósul meg.
Jó lenne tisztán látni, de csak annyit látunk a jövőbe, mint az éjszakai biciklis a dinamóval gerjesztett fénysugárban. 
Na de ez itt csak egy poszt. Ezért most elszegem a többi igazságot.