Mickey webnaplója

Az egyik Carlo Pedersoli botcsinálta filmszínészről készült kétkötetnyi anyag. Egy magyar szerzőtől és egy a Cristina nevű lányától származik. Mindkettő arról ad hírt, hogy a kivételes testi és szellemi adottságokkal rendelkező olasz, Bud Spencer művésznevű férfi milyen egészséges természetességgel élte le életét. Tudatában volt képességeinek, és élt velük.
Ezért evezett, ezért bokszolt, ezért birkózott, ezért kajakozott, ezért úszott, ezért vízilabdázott, ezért írt nyolc könyvet, ezért szerzett zenét és szöveget, ezért énekelt, különféle zeneszerszámokon játszott, ezért filmezett, ezért tört be a textilkereskedelembe is egy kreációjával.
Mert helyesen ismerte meg adottságait, elég volt velük élnie. Nem szeretett edzeni, fogyókúrázni, s még néhány dologtól óvakodott. Pl. nem vállalt olyan filmszerepeket, amelyek nem következtek egyéniségéből, karakteréből. Idézek egy epizódot. „A repülő halnak nevezett japán úszóbajnok miután megtudta, hogy Carlo edzések nélkül lett bajnok, megkérdezte tőle: Te iszol, dohányzol, a lányoknak udvarolsz. Én nem iszom, nem dohányzom, nem járok a lányok után, mégis jobb sportoló vagy nálam. Mire Carlo így válaszolt: Akkor minek élsz? Ez volt az életfilozófiája.    
A kötetekből úgy ismerjük meg C. Pedersolit, mint az embert, aki az Isten tenyerén él.
A másik hatalmasan hömpölygő, saját életén szinte mikroszkopikus méretekben végigpásztázó négy kötet a ma is élő zongoraművész és karmester, Vásáry Tamás alkotása. Olyan nagy a terjedelme, hogy bár két kötet, de négy nagyalakú könyv hordozza olykor humoros, mégis alapjában vége keserű mondandóját. Korai volna kimondani az önéletírásról az utolsó szót, ehhez még másfél könyv elolvasása szükségeltetik, mégis kikívánkozik belőlem, hogy az eddigiek leginkább egy Ch. Dickens regényre hajaznak, vagy stílusát és komor tartalmát tekintve egy szintén sötét hangvételű F. Mauriac-kötetre. Kétségtelenül keserves dolog egy sérült idegrendszerű anya és egy semmibe vett apa árnyékában felnőni, felcseperedni egy a gyerekeit férje ellen fordító anya mellett, aki a perverziótól és a becsületlen megoldásoktól sem riad vissza (testi rabszolgaságban tartja fiát, ösztönei hazugságokra csábítják és csalásokra is). Tényleg olyan, mint a Mauriac-féle Anyaisten. A kötetek érdekessége, hogy, a Vásáry család vallásos, akik esti imával búcsúztatják a napot. De hogyan? Most V.-t idézem, aki elmondja, hogy harminc valahány éves korában mi történt. »Tamás hívta szüleit, hogy mondják el a két imát, az „én Istenem, jó Istenemet”, meg a „Miatyánkot”. Az anya vaskemény arccal, pengévé összeszorított ajkakkal csak ennyit mondott, nem is mondta, sziszegte: - Kisfiam, te még tudsz imádkozni? Pedig azt hittem, hogy te már Őrá sem hallgatsz.
Mint mikor két kiló urániumot összetesznek, úgy robbant szét Tamásban az egymást szétbomlasztó atomok ereje….felugrott az ágyból, és úgy ahogy volt, egy szál hálóingben el akart rohanni…«
Eszelősen meg akarja magának tartani fiát az anyja. Ez a hamis és lerázhatatlan kötődés kíséri végig az eddig olvasottakat. Számos szabadulási kísérletet hiúsít meg a fondorlatos anya. Nem is ecsetelem tovább. Inkább csak annyit jegyzek meg, hogy B. Spencer és Vásáry T. is katolikus vallásban nőtt fel. De micsoda különbségeket hoz életük. Az olasz felszabadultam teljesítheti ki életét az őt szerető közegben. A magyar szerencsétlenségére merev és ezért embertelen környezetben növekedik, aminek a terhét évtizedekig nem képes lerázni. Pedig ő is sokszerű tehetség. Igen muzikális, igen tehetséges zongorista, utóbb karmester is. S mint tapasztalhatjuk, tehetséges krónikás is. Kifejező erejére példa: „A német hanglemeztársaság léhűtő tagjai a zeneipar mihasznái … Tamást nem hagyta csiklandozatlanul a gondolat, hogy ha valaki itt egy tűvel megszúrná a jelenlevőket, egy ponton, úgy sippaszkodnának le, mint a levegővel töltött léggömbök.” Milyen érzékletes jellemzés ez! Csak a legnagyobbak képesek ilyesmire.
Valóságos felszabadulásként hat az olvasóra a történet folytatása, hogy Tamás eredménnyel debütál zongorajátékával Karajan előtt. Így kinyílik előtte egy hatalmas ajtó a sikeres karrier lehetőségét megcsillantva előtte.