Belgiumi szokás, hogy a templomból lehet év elején megáldott matricát vételezni, amelynek szövege a lakásáldásé. Az öntapadós csíkon a szokásos jelölés látható. Idén:
20*C+M+B+20
Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e házat!) magyarul
Christus Megáldd Bérleményünket! (Bungallónkat, Bunginkat, Barlangunkat…, amit tetszik akarni)
Lehet, hogy sokan vinnének belőle haza. Miként szentelt vizet is sokan szoktak hazavinni.
***
VD írja: „A napi politikai diskurzusok 87,6 százaléka sopánkodás. Mulatságos.” Neki az, mert nem hallgatja őket. Lehet, hogy nekem is mulatságos lesz? Igaz is, minek hallgatni azt naponta, hogy nyiff-nyaff-nyiff-nyaff? Inkább arccal a nap felé, amiként Prohászka ajánlja. Egyébként is itt ma az átlagpolgár fényűzőbben él, mint 200 éve a királyok zöme. Akkó meg?
***
Böjte Csaba emlegeti, hogy öregapja egy birkát nyomott a kezébe azzal, hogy unokám, öld le a birkát. Nem tudom, hogy megtette-e, mindenesetre a felszólítás didaktikája hatásos. Ahhoz, hogy húst együnk, valakinek le kell ölni a marhát, levágni a malacot, megnyúzni a nyulat, kettévágni a halat megfosztva fejétől, le kell nyakazni a csirkét, leölni a fiatal bocit, mert ugye a borjúmájas az igazi. Megesszük a pipi húsát, s a disznó minden porcikáját, a disznó mindenét. A disznó mindenit!!! Ez rendben is van így.
Én egyszer vágtam nagyobb szárnyast, talán pulyka volt, vagy testes liba?
Régen volt.
Ketten ügyködtünk rajta, tini korunkban barátommal. Egyikünk lefogta, másikunk elválasztotta a fejét a testétől, tán kisbaltával. Többször végeztem élő hallal, szükség szerint. Az élőlánc működik, benne az ember is. Muszáj ölni, mert másképp ehetetlen a hús.
***
Olvasás közben megakad a szemem ezen a szón: megismételhetetlenségében.
Czakó Gábor nyomán gyök után kutakodom.
Így jutok az ismét szóhoz, ami igazából összetétel: is+még,
Ebből áll össze eggyé: ismég, ismét. Rendben van, az ismét az újra szó szinonimája.
Ebből képzett ige: ismét-el
ebből a befejezettségre utaló igekötővel: meg-ismétel. Meg, azaz mög(é) – utal a múltra
ebből hatóigévé lesz: megismétel-het
ebből a fosztóképző segítségével tagadja az ismétlést: megismételhet-(e)tlen (az e csak kötőhang)
ebből képez elvont főnevet: megismételhetetlen-ség
ebből birtokosjelzővel élve: megismételhetetlenség-e
ebből (képes)helyhatározó ragot kapva megismételhetetlenségé-ben szó lesz.
Ha jól számolom elöl és hátul összesen hét toldalékot kapott az ismét szócska.
Mi tagadás, nem könnyíti meg a magyarul tanulni kívánók dolgát a magyar szóragasztó jellege.
Olykor a magyarokét is próbára teszi egy-egy szó. Minap szembesültem a következővel: szereteteteket. Arra gondoltam, ha nekem kell felolvasni, leszámolom magamban, hogy három „et” követi egymást, majd még egy külön. Ez se könnyű szó.
Szeretetem mégis ezé a nyelvé. Egyszer megírtam, hogy a forgóajtó is tud magyarul. Fiatalkoromban a Dagály-strand forgóajtajának a racsnija ezt raccsolta:
Szeretetete te te te t e t et…
Utolsó kommentek