Mickey webnaplója

A HÉV-től hazagyalogolva megint azon gondolkoztam, hogy mennyire szubjektív az, hogy mire költök szívesen, és mire nem. Van egy pár hasított bőr cipőm, meg egy csuda tudja milyen fekete. Mi tagadás rendesen kitölti a lábam a cipőt, mivel egyik „gyógyszerem” tipikus mellékhatása ez. De most visszakanyarodok arra, hogy csaknem érthetetlen, hogy cipőre sajnálom a pénzt, az időmet, a fazon kiválasztását, stb. Ez merőben ellentétben áll azzal, hogy benzinre nem sajnálom a pénzt. Ha tankolni kell, azonnal megyek és teletöltöm megüresedett tankomat, ami nagyjából egy közepes árfekvésű cipő ára. Ha kell, havonta megtankolok, de cipőt csak akkor veszek, végképpen lestrapáltam a meglévőt.
Mindkét fajta jószág a mozgásomat segíti elő, mégis nagyon eltér a kettő megfizetéséhez való hozzáállásom.
De ha már pénzügyek. Adakozom, ha szükséget látok. Nem látom át, hogy melyik koldus igazán szegény, melyik bérkoldus. Adakozom, ha a megsegített valaki, vagy akár intézmény hiteles előttem. Múlt évben a lepramissziót támogattam ismételten. Bánt, hogy a lepra még mindig szedi áldozatait, miközben a fekete himlőt napjainkig nagyjából sikerült kiirtani. Ugyanígy a gyermekparalízist. A leprát, más néven Hansen-kórt miért nem? Ismert a kórokozó, hatásos gyógyszerelése lehetséges, kigyógyul belőle, aki hozzájut. Fiatalkoromban azt olvastam, hogy egy beteg kikezelése kevesebb, mint 30 000 ft-ba kerülne. Mi itt a gond? Az emberek szűkmarkúsága, közönye, vagy éppen bűnös elfordulása a nincstelenektől?
Nem akarok regényt írni az adakozásról, a pénzkiadási hajlandóságom egyenetlen mivoltáról. Itt már csak egy komoly és egy komolytalan tényt vetek fel. A komoly, hogy a hitelintézetek levizsgáztak előttem. A feltőkésítésük megtörtént, amikor a szükség úgy hozta. A visszafizetésről nem tudok. A svájci frank-hitelnek álcázott forintkihelyezések óta nevükkel ellentétben (hitelintézet) hiteltelen intézetekké lettek az én szememben. Kerülöm őket, ahogy csak tudom, s hitelt emberemlékezet óta nem vettem igénybe.           
A kiadásokkal kapcsolatos komolytalankodásomat nemrég megosztottam. Egyetlen kiadás egyben bevétel. A lakáskiadás. 
***
Megakadtam egy néven. Churchill. Ejnye, morfondíroztam magamban. Ez nemcsak egy politikus neve, hanem a church templom, egyház értelmű angol szó. A hill pedig domb. Ha még kapna egy h-betűt, templomdomb értelmű volna. Lehet azonban, hogy így is az a jelentése, rövidülés és kész.
De még pontosabb jelentése Dombegyház. Az pedig falunév. Ott lakott öregapám és öregszülém.