Helyszín a VIII. k.-i plébániatemplom,
Időpontok: a rendszerváltáskörnyéki havi második szerdák, este 10 óra.
A nagy templomhajó sötét, csak az örökmécses világít.
Résztvevők: Sorban érkeznek a sekrestye felől, a Regnum Marianum vezetői és a megjelent érdeklődők. A főkapu zárva van. Helyet foglalnak a számtalan sok padok valamelyikében. Halk neszezéssel jár mindez. Vége immár a megbeszéléseknek, elmélkedéseknek, tanításoknak.
Mindenki a helyén, mint a karthauzi remeték a saját stallumukban.
Azokban az években én intonálok két éneket, az esti imát, és a Salve Reginát.
Kezdem.
Immár a nap leáldozott,
Teremtőnk kérünk tégedet,
Légy kegyes és maradj velünk,
Őrizzed, óvjad népedet.
A gonosz álmok fussanak,
És minden éji képzelet,
Az ellent kösse meg kezed,
Testünket hogy ne rontsa meg.
Add nekünk, édes jó Atyánk,
Egyszülött Krisztus, add nekünk,
Szentlélekisten, vigaszunk,
Kegyelmes, őrző Istenünk!
Amen.
Lélegzetvételnyi csend után:
Salve Regina mater misericordiae, vita, dulcedo et spes nostra salve
Ad te clamamus, exsules filii Hevae
Ad te suspiramus gementes et flentes in hac lacrimarum valle.
Eja ergo advocata nostra, illos tuos misericordes oculos ad nos converte
Et Jesum benedictum fructum ventris tui nobis post hoc exsilium ostende
O clemens, o pia, o dulcis virgo Maria
Majd bejön Soma, és a Regnum himnuszába kezd. Mária, édesanyánk…
Ahogy az előzőeket mindig én kezdem, úgy az utóbbit mindig ő kezdi.
Hogy miért, arra nincs magyarázat.
A hangok még a levegőben vibrálnak-visszhangzanak, amikor belép László pater, és megáldja az elcsendesedett népet.
„Benedicat vos omnipotens Deus, Pater, et Filius, et Spiritus Sanctus." Áldjon meg titeket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
Dörög rá a válasz: Ámen.
Nincs szilencium.
Mégis csendben távozik a társaság egy-egy pillanatra a sekrestyéből jövő lámpafénytől megvilágítva.
Ki-ki megkeresi a templom mögött parkoló autóját, elindul a trolihoz vagy gyalog a körúti villamosokhoz.
Utolsó kommentek