Mickey webnaplója

Akkor folytatom. Most, hogy célszerűen ebzárlat keletkezett, folytatom a számomra mondanivalót tartogatók felkutatását lesoványított könyvállományunkban. Most, mert nem találtam meg Herman Ottó kötetét, az egykor félbehagyott könyv olvasását (Vége a Gutenberg-galaxisnak pro és kontra) folytatom. Azért hagytam abba egykor, mert tartalmilag egy szabályozott gondolati körből nem léphetett ki (1985-ben jelent meg), és leírásai kissé körülményesek voltak. Viszont gondolatébresztő megállapításokat is felvonultat, amelyek tetszésemre vannak. Mivel az önként vállalt karantén  várhatóan hosszas lesz, újólag nekiugrottam a kötetnek.
Érdekes a szerző McLuhan kijelentése: „Észak-Amerikában a bal oldali agyfélteke olyan mértékben uralkodik még, hogy az élethez nincs is időnk, mi mindig csak készülünk az életre, de soha nem jutunk el odáig valójában. És a tetejébe még büszkék is vagyunk rá... A Jobb oldali féltekét csaknem kizárólag a harmadik világ használja. A civilizált ember 2500 éve használja a bal oldali féltekét anélkül, hogy a jobb félteke valaha is veszélyeztette ezt a helyzetet. A bal oldali félteke tartja ellenőrzése alatt a jobb kezünket. Ez a lineáris, logikus és elemző gondolkozás a vizualitás féltekéje. Emlékeztetőül: az agy bal oldali féltekéje szervezi  látást, a szóbeliséget, a logikát, a matematikai készséget, a szakaszosságokat, adja az intelligens kontrollt, a mennyiségi szemléletet, az aktivitást, az elemzést, az írás-olvasást, a jelek értelmezését szervezi. Vele szemben a jobb félteke a holisztikára, zenére, hangokra, szimbólumokra, a párhuzamosságokra, az érzésekre, az intuícióra, kreativitásra, hitre, a minőségekre a recesszivitásra, az arcfelismerésre, az elméleti sorozatok felismerésére van kitalálva.
A nyomtatás a bal féltekét helyezi előtérbe, az a domináns, a jobb félteke recesszív, háttérben marad. (Nb. a féltekék törzsünk, végtagjaink ellentétes oldalait szervezik, irányítják.)   
Ugyancsak ebben a könyvben olvasok a kínai nyelv sajátosságairól, amely logikai, gondolkodásbeli különbségekben mutatkozik meg. A kínai nyelvben nincs szófaj: egy szóról csak a mondatbeli összefüggés alapján feltételezhetem, hogy névszó-e vagy ige. Az alany/állítmány formula nyelvészetileg nem igazolható a kínai nyelvben. Egy további jellemző, mivel a kínai nyelvben minden szó változatlan alakú – nincs igeidő. A kínai logikában nem lehet azt mondani, hogy A egyenlő B-vel, legfeljebb azt, hogy A kapcsolatos B-vel, de ez egyúttal azt is jelentheti, hogy A része B-nek, de azt is, hogy A azonos is meg nem is B-vel. Így a kínai logika nem ismeri a definíciót, sem az osztályozást. Következőleg nem ismeri az ok-okozati összefüggést sem. Mégis jól elboldogultak a kínaiak a másságos nyelvükkel. A középkorig találmányaikkal előbbre jártak a Nyugathoz képest.
Hadd tegyem hozzá, hogy az idézett könyv megjelenése óta szintén az élre törtek immár világviszonylatban is bizonyítva ősi kultúrájuk célszerű voltát.           
Ezek után hogyne lenne érthető, hogy a mosolygós büfés az iránt érdeklődik magyar kuncsaftjától: „Elvisz? Ide megesz?” Én bírom őket.
Mára talán ennyi.