Mickey webnaplója

Mondjak egy viccet? Kilátszik a slicced – skandáltuk boldogan április elsején.
Az alapvicc persze mindig az volt, hogy valamilyen cselekvésre bírjuk társunkat, s ha beugrott, el ne mulasszuk megjegyezni gunyorosan: Hihihi: Április bolondja, május szamara.
El nem maradt azon a napon a figyelmeztetés: - Te, lóg a cipőfűződ! S jaj volt neki, ha megnézte.
A gyerekcsínyekről említést tesz Karinthy a Tanár úr kérem-ben.
Két gyerek kölcsönösen felfedezi, hogy a hátára cédulát tűztek SZAMÁR VAGYOK felirattal, és egymásra mutogatva egymáson röhögnek.
Vagy meggyőzik társukat, hogy a Frölich kéreti, hogy szünetben menjen fel hozzá a tanáriba. Lesik a hatást.
Vagy a nagy szemétládába bebújik osztálytársuk, s óra alatt sejtelmesen megemelgeti a láda fedelét a fejével. Az osztály meg pukkad. Majd a tanár kiszólására – Auer mit forgolódik, mint egy sajtkukac – kitör az obligát nevetés.
Vagy egyikük bekúszik óra alatt a pad alá, s társait birizgálja.
Vagy valakinek pillanatragasztóval rögzítik az íróasztalán elöl hagyott tárgyait, székét leragasztják a padlóhoz.
Hajnalban kifestik arcát, bekenik tízóraiját fogpasztával.
Folpackkal látják el a vécédeszkát.
Elintézik, hogy a forgószék leüléskor sípoló hangot adjon.
Nem állítom, hogy ma is a gyerekek meglepetések feletti örömével fogadnám az ugratásokat.
Alighanem fapofával megjegyezném: Hehehe, ez jó vicc volt!
Én a szavakkal szoktam játszani: Április bolondja – Lada Szamara.  
***
Még megjegyzem, hogy 48 éve egy nappal később, másodikán tartottuk az esküvőnket, akkor húsvét vasárnap volt. Tegnap megjegyeztem, hogy ha még két napig élünk, akkor megünnepeljük 48. házassági évfordulónkat. Ha 10 év és két napig élünk, akkor az 58.-at, s ha 52 év és két napig élünk, akkor a 100. házassági évfordulónkat.