Mickey webnaplója

Elfoglaltságaink mennyisége erősen elcsökkent. Tücsi még csak főz, ha kell, mos és tereget, gondolkodik, hogy szükségünk van-e valamire a boltból, de amire igazán szükségünk volna, az nem kapható a boltban. Mint mindenki, aki megértette, hogy a bezárkózás fontos és a karantént vállalja, mi is itthon gubbasztunk, és mossuk a kezünket. Korlátozom tévénézési affinitásomat, próbálok olvasni, bár kevés ínyemre való könyvünk maradt. Az is megeshet, hogy beszűkült az érdeklődési köröm.
Délután aztán – tudomásul véve a melegedő időt – megkértem feleséget, hogy miként fél évszázada, ezúttal is legyen a borbélyom. Ráállt.
Én hoztam az ülőkét, ő meg az ollót. Nekilátott, pontosabban nekem látott. Ez alkalommal elfelejtettem elmesélni a Goldberger festékkonyhája borbélyának, Pocsainak az esetét, aki egy üveg kocsisborért megnyírta műszak után a kollégák haját az öltözőben. A tisztálkodók nem felejtették el soha megjegyezni, hogy „Pocsai, sz*k a munkájára”. És bármilyen hihetetlen, mindig jó kedvre derítette a melósokat a benyögés.
A történetet nem meséltem el, de nem is baj, így elkerültem, hogy megkapjam: „Már százszor elmesélted”. Viszont most megköszöntem a hajnyírást.
Gyors zuhanyozást követően kiültem az erkélyre a napra, hogy leszáradjon ritkás hajam. Láttam, ahogy egy rendőrautó lassú tempóban elhalad a Városfal utcán, ellenőrizve, hogy a kijáráskorlátozásnak megfelelően viselkedik-e a nagyérdemű. De egy kocogón kívül alig volt valaki a réten, olykor kutyaátmozgatók.
Ami feltűnt – életemben először –, hogy a nap áttör a hajkoronámon, és égeti a kopaszomat. Nosza véget vetettem a napenergiával működő hajszárításnak, mert egy esetleges napszúrás igazán nem hiányzik ebben az egészségügyi kavalkádban.
Olvasom Fekete  István Karácsonyi látogatók c. novelláit. Rövidek, s csattanósak. Hamarabb rájövök, hogy mi a slusszpoén, mint az O’Henry-novellák esetében. Ízes nyelvhasználatáért szeretem Feketét. Arra kíváncsi volnék, hogy a szerző ma ugyanígy írna-e, mint annak idején.
Alig hiszem.
Most 15 óra van. Két óra múlva távmisét, benne távprédikációt mond a tévé és az internet nyilvánosságát megragadó ferences szerzetes, Böjte Csaba. Ahányszor hallgatom, megszólítva érzem magamat.
Aki teheti,
jól teszi, ha önmagát
kiteszi
ennek a pozitív kisugárzásnak. 
Itt:
https://www.magnificat.ro/portal/index.php/hu/