Mickey webnaplója

Nézem a tévéműsort. Egy ismerős arc, de mégse. Egy dagadt öregember, mint én. Ki lehet? És akkor megszólal. csak nem? D. T., aki jó harminc-negyven éve egy gyerekműsor sikeres vezetője volt. Akkor döbbenek rá, hogy ki is ül a kamerák előtt, amikor megszólal.
Korábbi élményem hasonló. Jezsuiták koncelebrálnak. Megszokott, hogy vendég szerzetes pap érkezik hozzájuk, s beáll a misézők közé. Ezúttal is mintha… Kopasz az ember, sose láttam (ilyennek), mert amikor megszólal ugyanaz az érzésem, mint amikor az ószövetségi immár öreg Izsák így morfondírozik: A karja Ézsaué, de a hang Jákobé. Tehát, amikor megszólalt, rájöttem, hogy A. I. az, csak éppen elveszítette hajkoronáját. Persze, hogy elveszítette, külföldön rákos lett, kemo-kezelést kapott, s kopasz lett, ezért nem ismertem fel.         
Volt egy film, a mátrix. Ha minden igaz, abban két világ létezik, egy való és egy virtuális. A kettő kapcsolatban áll egymással, s a szereplők egyikből a másikba beléphetnek.
S most visszakanyarodok a húsvéti időszakot követő időre, amikor is a feltámadott Jézus megjelenik ebben a világban. Már odaát van, de vissza-visszanéz, hogy megerősítse övéit, és nyilvánvalóvá tegye a feltámadása tényét.
Megjelenik Mária Magdolnának, s ő nem ismeri fel. Azt hiszi, hogy a temető kertészével beszél, mígnem nevén szólítja.
Máskor az Emmauszba igyekvő tanítványoknak jelenik meg, akik szintén órákig nem ismerik fel, csak a kenyértörésben.
De ha a Genezáreti-tó partján tábortüzet rakó alakra gondolok, őbenne sem ismerik fel a Feltámadottat az egész éjszaka a tavon halászó apostolok. Valamiképpen mégis tudatosul bennük, hogy „az Úr az”.
Az Úr az is, aki áttűnik a zárt ajtón, s tanítványaival társalog, velük eszik, majd eltűnik.  Ahhoz szoktatja övéit, hogy értsék, érzékeljék: létezik a más világ, amelyben már végképp tartózkodik, aki feltámadt a halottak közül, és csak le-lelátogat övéihez, mielőtt önállósítja őket végképpen. Mert ez is bekövetkezik, amikor „felmegy a mennybe”.
A német Himmelfahrtnak égbeutazásnak nevezi. A lényeg, hogy ekkor végképpen eltűnik a szemük elől.
***
Amikor azon gondolkoztam, mi legyen a mai nap szívmelengető zenéje, Elvis Presley dalánál maradtam, aki Ed Sullivan műsorában a magyar 1956-os forradalom mellé állva dalával nekünk adózott. A címe Peace in the Valley, Béke a völgyben. Ez igazából egy Gospel (Izajás 11,6-9 nyomán). https://www.youtube.com/watch?v=Yh9_FvK_uUg