Nagyjából úgy érzem magam szobámban üldögélve, mint Kölcsey, amikor a Parainesisén dolgozott, gondolkozott. De hasonló lehetett Gárdonyi életérzése, aki a mennyezetre tetette ablakát, hogy senki ne zavarja magányában. Akkor még nem sejtette, hogy Titkos naplóját megfejti valaki.
De ilyen hangulatban írhatta Tóth Árpád is szép versét a Meddő órán címűt.
Van időm gondolkozni a múlton s kicsit a jövőn is, a jelenben. Egyelőre mind anyagi, mind pedig szellemi munícióval bőven el vagyok látva. Ezek megkönnyítik a helyben járást.
A számítógép is bőven kínál olvasni- és látnivalóval. Ezek egy része előremutató, más részük századik ismétlés, harmadik részük felesleges és közönséges, vannak kifejezetten diabolikus célzatú megnyilvánulások is. Ezek célja a káoszteremtés, a konkolyhintés a vetésbe. Meg nem erősített hírek bombázzák a virtuális mezőt, s próbálják elvenni maradék lelkesedésemet is az iránt, hogy egyáltalán érdeklődjem a FB-on a nagyvilág történései felől.
Visszaemlékezem egy kórházi emlékemre. Egyik ápolónő azzal szórakoztatott, hogy a kormány zárolt ötmilliárd forintot, amely az eü.-ben dolgozók bérét lett volna hivatott emelni. Kérdeztem, hogy megerősített-e a hír, vagy sem. Azt válaszolta, hogy XY orvos mondta. Természetesen nem volt igaz. De azért terjedt. Csaknem érthetetlen, hogy miért keserítjük egymást megalapozatlan rossz hírekkel. Miért nem tájékozódunk afelől, hogy igaz-e valami, vagy sem? Nincs elég bajunk?
***
Itt nyílt ki. Fatalista lettem? Aligha. Bár B. Csaba tv. ma is elmesélt egy gondviseléses történetet. Röviden: A gyerekek bőséges karácsonyi lakomát kívántak. A szerzetes kiürítette a perselyeket, s pungába (zacskó) rakta. Így ment a szupermarketben a gyerekekkel vásárolni. Azok összehordták, amit enni szerettek volna, s Csaba testvér kiöntötte az aprópénzzel teli zacskót. Maga se akarta elhinni, csak fillérekkel volt több pénz nála, mint amennyit fizetniük kellett. Amiért írom:
Kinyitottam a Bibliát véletlenszerűen (nem szoktam), ahol ezt olvastam: „Látomás, amelyet Habakuk próféta látott. Meddig kell még, Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: »Erőszak!«, anélkül, hogy megszabadítanál? Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.”
Erre mondta volna a Prédikátor: Nincsen új a nap alatt.
Vagy tévednék?
***
Mivel megígértem magamnak, hogy naponta megpróbálok értékes, és könnyen emészthető zenét felrakni a FB-oldalamra, összeírtam csaknem húsz, valamiért nekem kedves zeneszámot. Azt hiszem, a sorrend lehet esetleges. Nos, Aaron Copland kedves darabjával kezdem, amelyet a II. vh.-ban elesett közkatonák tiszteletére komponált. Olyan, mint egy nyitány. Olyan is, mint egy bevonulási induló. Olyan, amely alkalmas az emberi méltóság előtti főhajtásra.
Érdemes meghallgatni. íme címe: Fanfare for the Common Man. itt: https://www.youtube.com/watch?v=4NjssV8UuVA
Utolsó kommentek