Belebotlottam Kosztolányinak egy épületes megfogalmazásába. Azt írja: „Minden írás, amely mögött nincs az egész élet titka, értelmetlen.” (Pesti Hírlap 1934. 11. 18.) Elgondolkozom szavai értelmén. Nemrég idéztem, hogy a Biblia egésze a Krisztusról szól. Valamiféleképpen összefüggésbe hozható vele.
Egykori magyartanáromnak is volt egy meglehetősen alapvetőnek számító kijelentése: Egy fogalmazás minden mondatának a címről kell szólnia. Talán ezért is van az, hogy általában a posztok megírásának a végére hagyom a cím adását. Nemegyszer pedig, az eleve megadott címet megváltoztatom, mert az eredetileg megfogalmazott témától elkanyarodik a leírt szöveg.
Ha becsületes akarok lenni, akkor a Kosztolányi-féle megfogalmazást magamra is alkalmaznom kell, annál is inkább, mivel egy másik szentencia szerint, aki feleslegesen veszi igénybe más idejét és türelmét, az más aljasságokra is képes.
Az előzőek megfontolása dacára el kell fogadnom azt is, hogy a húsvét után örömteli időszaknak kell következnie („mér mindig csak a rosszat” – illetékes elvtárs), s az öröm egyik megjelenési formája nálam a humor. Olykor belőlem is fakad, de bőven merítek a többiekéből.
Tegnap sütötte el Böjte Csaba:
- „Édesapámnak könnyű volt, mert elvette édesanyámat – mondja az egyszerű legény –, de én egy vadidegen lányt hogy vegyek el feleségül?”
VD pedig ezt:
„A fényképészetbe betér egy matektanár.
- Szeretnék erről a filmről képeket csináltatni.
- 9x13?
- 117. Miért?”
Meg ezt:
Öregasszony férjéhez: – Emlékszel, Béla, eljegyzéskor te nem a Facebookra tettél fel, hanem a szalmabálára.
…és egy retro, amiért óvatosaknak kell lennünk ma is a közzétett anyagokkal kapcsolatban:
- Igaz-e, hogy Moszkvában Mercedeseket osztogatnak?
- A hír igaz - közli a jereváni rádió -, azzal az apró korrekcióval, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem Mercedeseket, hanem Zsigulikat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.
Utolsó kommentek