Mickey webnaplója

Visszatérő témám leírni olyan történéseket, amelyekkel korábban nem találkoztam életem folyamán. Persze írhatnád velem vitatkozva, hogy ilyen minden pillanat, mert 2020. április 23. csütörtök még sose volt, és igazad is volna.  Mégse erre gondoltam csütörtökön, hanem arra, hogy M. fiunk születésnapját ilyen bizarr körülmények között még soha nem ünnepeltük. Isten éltesse a 33+3 évet megélt embert.
Nincs fülhúzás, nincs személyes ajándékátadás, nincs közös házi torta- és süteményevés, de még franciakrémes sincs, amit nekem szoktak hozni.
Nincs a lakást telenevető unokasereg, nincs hazajövő apa, nincs: Mit hoztál? – kutató tekintet.
Nincs ováció, amikor nyílik az ajtó.
Van mezőgazdasági kisgép, hogy könnyebbé legyen a kertművelésük, van náluk gyerekzsivaj, van simogatható nyuszi, van nagyon okos telefon, ami mindezt megmutatja, de mégsem az igazi a virtualitás. Mindez azért, mert
van koronavírus veszély.
Amikor ő született, már nem laktunk Kispesten, de még nem Zuglóban s pláne nem Aquincumban, hanem a nyóckerben. Azt lehet mondani, hogy az utcánkban született, mert mind a lakás, mind a klinika a Baross utcában volt.
Lábjegyzet: Soha ezelőtt nem gondoltam rá, hogy a Baross u. Baross Gábor minisztertől kölcsönözte a nevét. Ha kérdezted volna, hogy ki volt Baross, megmondtam volna, s mégse jutott soha eszembe, hogy az utcanév kapcsán a személy nevére asszociáljak. Így működünk mi, emberek. Így működöm én is, aki szintén a Baross utcai klinikán sírtam fel valaha földi létemben először.
Befejeztem Camus Pestisét. A regényben meglepve olvasom: „április 18.”, tehát a regénybeli fertő is tavasszal indult, amikor a koronavírus terjedése is. Aztán olvasom, hogy már-már vége a járványnak, amikor a főhős, Rieux  jó barátja mégis beteg lesz, és a közben már kidolgozott vakcina sem segít rajta. Az utolsók egyike, akit elvisz a járvány, aminek közel egy évig az árnyékában élt, óvakodott visszafogottan. Rosszabb lehet, mint azoknak, akikkel a halál tömegesen végez.
Most is két változata terjed a pandémia lecsengésének. Az egyik szerint csakugyan vége lesz a fertőzésveszélynek, a másik szerint nem. Velünk marad, mint egy hűséges kutya, és bár a tömeges halálozást kikerüli a társadalom, de hosszan elnyújtva tovább szedi áldozatait a virnyák.
Eh, mit!!!
***
A nap híre: A Vatikán a Budapesti Eucharisztikus Kongresszust egy évvel elhalasztotta a járványhelyzet miatti kiszámíthatatlanság kockázata miatt.
*** 
Beszéljünk most igazán békés témáról. Pl. hogy miféle szép zene szerezzen néhány perc örömet annak, aki hajlandó néhány percre kitenni magát egy értékes muzsika hatásának. Legyen ezúttal pl. a Pastoral (Pifa) Händel Messiásából.   https://www.youtube.com/watch?v=mnTQo3WS7rM