Mickey webnaplója

Mondják, hogy maradj otthon, mondják, hogy mozdulj ki sétálni, menjél kirándulni kellő távolságban a többi embertől. Nos, megpróbálok mindkét elvárásnak megfelelni. Naponta kirántom a balkonajtót, s kirándulok a déli fekvésű erkélyünkre.
Ott próbálgatom a lehetetlent, éles képet készíteni a fészküket rakó, eleséget szállító madarakról. Még érdekesebb kísérletem a hangyák világába vezetett.
Megkíséreltem makró-fotót készíteni a hangyákról.
Történt ugyanis, hogy az árnyékolót feltekerő kipányvázott zsinóron aprócska hangyák jelentek meg, és közlekedtek az emeletek között erkélyládától erkélyládáig, vagy ki tudja, hol készített hangyabolyukig.  A felső emeletről lelógó zsinórt hídként használták. Mentek föl-le a szagminták mentén. Udvariasan kikerülték egymást találkozáskor, s ha lett volna kalapjuk, alkalmasint kölcsönösen megemelték volna.
Nem szerettem volna, ha elfoglalják  erkélyünket, s gondoltam, hogy véget vetek a járkálásnak.
Mivel racsnis az árnyékoló, ha nincs kifeszítve a fel-leengedő kötele, akkor se zuhan le a feltekert bambuszköteg.
Így hát eloldottam a szál alsó végét az erkély farácsától, és meghurkoltam a szabad végét. Figyeltem, hogy mit lép rá a hangyatársadalom. A jövés-menésnek nem szakadt vége, csak megkergült. A hangya elindult felfelé, majd „gondolt egyet”, és visszafordult.   Ezt a manővert unásig ismételte. Még érdekesebb volt a hangyák leérkezése a hurokba. Nem akarták „elhinni”, hogy hiába járnak körbe akárhányszor a mókuskerékben, nem haladnak eltervezett céljuk felé. Megfigyelésemet az esti szürkületben felfüggesztettem.
Másnap esett az eső.
Hangyáknak nyomát se találtam a „függőhídon”, és azóta sem.
Valamire rájöhettek.
***
Hallásom nem a régi. Beszűkült az a frekvenciatartomány, amelyet erősebben hallok, és így egy csomó felhang bezavar. Rájöttem, hogy hogyan értessem meg ezt másokkal.
Volt egy időben egy divat, a mágikus képeké. Füzetet lehetett kapni látszólag kesze-kósza ábrával. De ha kicsit bebandzsítottál, hamarosan rendeződött a káosz, és térben láttál egy tárgyat. Autót, madarat miegyebet. Vagy a sík alá mélyedt a térbeli ábra, vagy ellenkezőleg kimagasodott. Így vagyok a zenével. Egy gazdag hangzásból ki kell hallanom a zenei témát, és akkor a kaotikus hangáradat a  helyes hangnemben „rendeződik” a fülemben, s a legtöbb hang a helyére kerül. Persze ez csak akkor jöhet létre, ha ismertem korábbról a muzsikát.
***   
Anyák napja van ma, de ezúttal nem Donászy Magda verse, bár az is, de sokkal több annál. Virtuális unokáink közül talán látunk néhányat kellő távolságból, bár ez nem biztos. Ha igen, akkor meglepetés. A távoliaktól is kap Tücsi virtuális virágot. S amikor aktuális zenéről gondolkodom, könnyű dolgom van, mert sok szép zene létezik. Mind alkalmas.
Döntöttem, a kedves népdalt mellékelem, amely legalább 30 féle előadásban utolérhető a neten. Én egy kazah kórus előadásában vezetem elő az általam választott csángó népdalt.     https://www.youtube.com/watch?v=XP31RhbSqsM