Mickey webnaplója

Tegnap írtam Newmanról, s másféloldalas körmondatáról, amely szerkezete olyan világos, hogy végig gond nélkül értelmezhető, mondandója átlátható. Most mégsem ezt idézném, mert ez poszt. De breviáriumából szemezgetek, ha már belefeledkeztem hosszas szobafogságunk idején a bő lére eresztett mondanivalója végigolvasásába. Amit mond, az jó és időtálló. Mivel 180 éve vetette papírra, kétségtelenül így van. Sok mindenről összeollózott a kötet.
Mi a szeretet?.
Évtizedekkel azelőtt egy társaságban Szent Ágostont idéztem: Ama et fac quod vis! Szeress, és tégy amit akarsz! Valakiben ez ellenérzésre talált.
- Mi az, hogy szeretet? – tette fel a kérdést. – Megfoghatatlan valami.
(V.D. válasza: A pék kenyeret süt. A pék szeret.)
Nos, Newman bíboros válaszai ezek:
- A szeretet bizonyos értelemben minden erény egyben…
- A szeretet mindig az újjászületés jele
- ... belefonódik minden kiválóságba…
- A szeretet a szentség első eleme.
- A szív gerjedelme, ezért megértjük, hogy miért lehet meg a gyerekekben, akik anélkül, hogy tudnák, követik a bennük lakó törvényt…
- A hit hősöket teremt, a szeretet szenteket szül…
- A szeretet építi a hitet, nem a hit építi a szeretetet…
- A szeretet hozta Krisztust a földre.
- A szeretet a másik neve a Vigasztaló Léleknek. 
Közelebb hozta volna meggondolásaival a szeretet lényegét?
Talán.
Szent Pál szerint „a szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.” (Vö. 1Kor 13,4skk.)
Szent János szerint „Az Isten szeretet.” (1Jn 4,9)
Utóbbinak igaza van, ennélfogva a szeretet – miként maga az élet – végtelen, ezért befoghatatlan. Csak közelíteni lehetséges és kell is. Varga László püspök (Laci atya) gondolata is erre hajaz:
„Isten lakást vett bennünk. Belülről szeretne átformálni bennünket, mint a magzat az édesanyját, akinek mindene a szíve alatt lüktető élet körül forog.”
Lám-lám, a koronavírus árnyékában töltött mihaszna idő akkora hasznot támaszt, amekkorát engedünk neki. Bocsánat, amiért ilyen „sűrű” lett a poszt.
***
Lazításul a végén visszatérek gyerekkorunkba, amikor a katonát „kacsesztának” mondtuk. Azt hittem, hogy ez egy csehes hangzású beütés, csak a minap jutott eszembe, hogy a minőség oroszul kácsesztva. A Rákosi-korszak és az orosz szavak használata valahogy feltételezték egymást. Nem igaz?
***
Zene. Legyen ezúttal nemcsak szép, de magyar is. Kodály Z. Háry János, intermezzo: https://www.youtube.com/watch?v=9eNCxNandrY