Mickey webnaplója

A nehéz olvasmányomat Joseph Ratzinger neve fémjelezi. Kötetéből ollózom azt a részt, amelyet érteni vélek. „Minden ember önmagában és önmagán kívül létezik; mindenki egyidejűleg a másikban is létezik, és ami az emberiségben történik, az kihat az egész emberiségre; ami az emberiségben történik, az az emberrel is történik. Krisztus teste ezért azt jelenti, hogy minden ember egyetlen szervezet, és ezért az egész sorsa minden egyén sorsa is egyben. Jóllehet az életéről való döntése a halálban saját földi ténykedésének lezárultával együtt áll fenn; ennyiben tehát már most ítéletre jut, és betölti önnön sorsát. Ám végső helyét csak akkor lehet majd meghatározni, amikor felépült az egész szervezet, amikor minden történelem szenvedésének és tetteinek a végére ért. Az egész egybegyűjtése olyan cselekedet, ami vele magával is történik, ezért csak a végítélet ítéli bele az egyént az egészbe, s jelöli ki igazi helyét, amelyre csupán ebben az egészben tehet szert.”
- Hogy mindenki mindenkinek valamilyen fokon rokona, az egy Hegyi Klára megosztotta anyagból kitetszik. Ő is idéz: „Ha úgy érzed, hogy jelentéktelen vagy, gondolj arra: két ember, apád és anyád szerette egymást, hogy te megszülessél. És ugyanígy szerette egymást négy nagyszülőd, 8 dédszülőd, 16 ükszülőd. Ha 25 évet számolunk egy generációra, 500 év alatt 1 048 576 ember szerette egymást, hogy te megszülethess.” (Gene Britton)
- Nekem ugyanezért az jut eszembe, hogy mennyire rokonai vagyunk egymásnak – tettem hozzá.
- Már csak azért is, mert itt az 1400-as évekig visszamenőleg bő 1 milliárd felmenőt ír, de akkor a világ teljes népessége is mindössze 350 millió fő körül alakult – írja ifjabb Gy. M.
Minden értékelés arra mutat, hogy őseink közösek. Ezért ha akarom, okafogyott minden szeretetlenség felebarátaink iránt, hiszen innen-onnan rokonok vagyunk, ha tetszik, ha nem.
Mindenesetre a teológus Ratzinger megnyilvánulása engem egy kicsit a hangya-, termesz- vagy méhtársadalomra emlékeztet. Ott jól látható a rokoni mivolt és a szervezet zárt közösségjellege. Nemde hasonló sors vár ránk, amikor betagozódunk a nagy egészbe? 
Ami pedig a kölcsönhatást illeti, minden inger hat ránk, és minden ingerünkkel hatunk környezetünkre. Ezért fontos, hogy ingereink szeretetteliek legyenek, és ugyanezért az is, hogy ne tegyük ki magunkat romboló ingereknek, mert az előzőek összekovácsolnak, az utóbbiak pedig leépítik emberi kapcsolatainkat.       
***
Ehhez a gondolatsorhoz minden örömzene társítható. Bár kissé elcsépelt az a flashmob, amivel egykor az örömódát feldolgozták, mégis alkalmas a fenséges zene az emberi méltóság kifejezésére, amelyet vázolni szerettem volna. https://www.youtube.com/watch?v=GBaHPND2QJg