Mickey webnaplója

Az erkélyen üldögélek, várom az alapos zuhét, hogy azt kihasználva lemossam a port autóm kasznijáról. De nem esik. Ülök hát, s fotózom a megunhatatlan felhőket, s fotóznám a megunhatatlan madarak röptét, de lomha a gépem, lomha a kezem, ők pedig kijátszanak fürgeségükkel. Ülök és olvasok. Most újra a Latinovitsra emlékező Összegyűjtött írásokat. A könyv ihlette a poszt címét. Idézem: „Más megoldás nincs, a dolgozó társadalom mellett mindig volt, van és lesz egy játszó társadalom. (Kosztolányi)” Így van. Boldog az az ember, akinek a hobbija a munkája. Nem érez fáradtságot, kiesik az időből, a jelenben alkot, s csodálkozik a teremtett világ szépségén, párhuzamosan hozzáteszi a magáét. Műveli. Latinovitsnál maradva – kicsit belenézünk abba, aki ő volt. Ilyeneket ír (ilyet szól): „a …trotechnikus az mindig Elek” (játékos); foci, laufméta (játékok). Asztalosinas koráról megjegyezi: „Felsöpröm a műhelyt, helyre kerülnek a szerszámok, mágnesre ragadnak az elgurult szögek. Este van. Feszülnek az izmok, az agy nyugodt. Mindennap tettünk valamit. Nyugodtan alszik az ember, akár a bölcsőben, akár a koporsóban. Fontosak vagyunk és pontosak, akár az órák.” (Idill. Nemde?)    
Hídépítő korában többek között megemlíti a „szögecselőket”. Karinthy is Címszavak a Nagy enciklopédiához. Tudta, hogy létezik ez a szakma?
A homo ludens. kezdő színész koráról: „Nem törődtünk a pénzzel, csak a munkával, csak a játékkal… Ismertük, becsültük és szerettük egymást.”  (Aha, lenni, nem birtokolni.)
Kosztolányi legszebb tíz szavát említi: „láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vár, szív, sír.” Nem rossz. Ha nekem kellene összehozni, zavarban volnék. A szavak gazdagsága-hajlékonysága-rugalmassága, ami engem megejt, a magánhangzók sokasága, a hangrendi illeszkedés. Hogy értelme van-e, az a hangzástól független. Pl. kanáriölelés. (hétféle magánhangzóval operál).
Tóth Árpádtól idézi: „egy percem lett vón: megmutatni a Fenségeset. Az Istent. A már tova-fordult a Fény. És ennyi az egész.” Ehhez képest Székely J. püspök Mécs Lászlót idézi: Csak ennyi az egész. (Ezek a költők!!!)
És ezek a szavalók: Említi, hogy a tévében elszavalta Illyés Gyula versét, (Óda a törvényhozóhoz). A „jelen lévő költők gratuláltak, többek között Váci Mihály… Egyik szaklapunk kritikusa azt írta, hogy széttördeltem a verset úgy, mintha ott jutnának eszembe a sorok, indiszponált lehettem.” Nekem meg az jut eszembe, hogy Menuhin szerint azért nem könnyűek a Bach darabok, mert nem lehet őket fütyülni. Debussy szerint meg azért könnyűek, mert fütyülhetők. Azt már a könyvben találom, hogy „Le Corbusier-nak, az összeférhetetlen építésznek van egy marseille-i háza, amit egy Bach-fúga matematikájára tervezett.”
Zárásképpen két mondata: Érdemes lenni, tenni, élni. Másutt „az egymásba olvadás vágyáról” ír.
Remélem odaát már részese utóbbinak egyediségére szabottan.
***
Zene. Bachról lévén szó, legyen itt egyik kedvencem. Vajon Le Corbusier megtalálta volna ennek a matematikáját is? https://www.youtube.com/watch?v=ed7lui0SGvI