Mickey webnaplója

Néha szép, fiatalságomat visszaidéző, néha csúnya álmaim vannak.
Tegnap valamiért az ókorban találtam magamat, ahol egy fiatal nőt akartak kivégezni. Sikerült is. A Vesta-szűz kinézetű fehér ruhás hölggyel egy hosszú fehérrépa szerű gyökeret etettek meg. Alighogy megette a fehér kígyószerű gyökeret, mindjárt kezdte is kihányni, s mire minden kijött belőle, összerogyott és kilehelte lelkét.
Ma hajnalban is jól esett felkelni, mert egy visszatérő történés borzolta idegrendszeremet: Nem találom az autómat. Ez oda megy vissza, hogy egykor a nyóckerben dolgoztam egy kft.-nél, ahol „fogatos robotként” kellett működnöm. Így jellemeztem, hogy gépkocsihasználat fejében naponta autóval kellett munkára jelentkeznem. Ugye ez afféle bérkiegészítést hozott, de állandó autós szolgálatot is. Nos, az ottani szűk utcákon addig cirkáltam, ameddig szabad helyre nem bukkantam. Hol itt, hol ott parkoltam. Estére olykor meg kellett erőltetem az emlékezőtehetségemet, vajon melyik utcában, raktam le aznap a kocsit?  
Álmomban egy kiárusításon kupacoltam össze egy dobozban könyveket és egyéb csecsebecséket. Ám hazaszaladtam az autóért, mert nem tudtam elvinni őket máshogyan. De amikor oda akartam volna állni a kupacért, sehol nem találtam az autót. Valakivel aztán összefutottam a hosszas keresés során, aki elmondta, hogy valaki kölcsön vette a kocsit, mert azt olvasta blogomban, hogy majd egyszer elmegyek egy könyvkupacért, de nem konkretizáltam annak az idejét. Ez volt az a pillanat, amikor alvó énem azt monda: Elég … és felébredtem.
Az autóm pedig itt áll az Őrlő köz elején, ha az éjjel nem lovasította meg senki a rozsdásodásnak indult huszonnégy éves szekeret.
***
Van úgy, hogy nem készítek fotót. Most se, pedig egy utcasarokkal odább napok óta kitűnő pipacsok kínálkoznak fotómodellnek. Viszont itt jártak Kati és Robi a két kutyával. Ők több képet készítettek, amiből most egyet megmutatok.
***
Zene. Rendhagyó leszek. Egy zenei közhelyet teszek ide, mert érdekes. A Jingle Bellsről van szó. A nótáért a világ legszerényebb összegét kapta a szerzője, emlékezetem szerint 47 dollárt. A dal elterjedt az egész világon, mindenféle feldolgozásban. Itt éneklő kutyák ugatják el. Aminek ugye az a trükkje, hogy nemcsak az emberek, hanem a kutyák is megfelelő hangmagasságban „beszélnek”. Az idomár csak a hangsorba állított kutyákra mutogat, akik megszólalnak. Így áll össze a kutyakórus-hangzás. https://www.youtube.com/watch?v=xam01uaj6Vg