Már elhagytuk augusztus derekát. Ma a kánikulát megállította egy kiadós záporeső. Néhányszor villámlott – s érdekes módon utána dörgött is –, mégis úgy éltem meg, mintha döglődő sárkány volna, amelyik még csap néhányat a farkával, de már nem lehet komolyan venni. Vagy mint a fogatlan oroszlán, amely ugye éhenhalásra van ítélve.
Ma már kettesben maradtunk, s ki-ki folytatta szokott foglalatosságát, visszatért játékaihoz.
Én kirakós játékkal bíbelődtem, T. főzött, együtt megettük, s visszaültünk saját képernyőnk elé.
Van ebben valami érdekes.
Igaz, vagy nem igaz, nem tudom. Korábban arról olvastam, hogy egyes törzsek ma is gyűjtögető életmódot folytatnak. Csaknem egyetlen eszközük az ásóbot, amellyel a szükséges élelmet kiemelik a talajból, a homokból. Maga az élelemszerzés folyamata napi 3-4 órát vesz igénybe. A maradék sok-sok órában pedig nevetnek, történetekkel szórakoztatják egymást, játszanak kavicsokkal, egyebekkel. Játékaik zöme a valószínűségszámításon alapulnak, fogadásokat kötnek a várható eredményre.
Vénségemre ez köszön vissza, az emberiség létének hajnala?
Nem tudom.
Valamikor szerettem a Maja 6x6 nevű játékot, amely szintén kavicsokkal játszható, meg edénykékkel. Ez hasonlított még leginkább az említettekhez. Ma már azt játszom, amihez hozzáférésem van. Jigsaw puzzle, különféle pasziánszok. Rejtvényt fejtek. Még a szókirakó kötne le, meg a hasonló, betűkkel történő vacakolás, de lelassultam. Az időre való teljesítményelvárások inkább idegesítenek, mint kikapcsolnak. Akkor inkább focimeccseket nézek. Nem tudom, hogy miért tetszenek a hajtós meccsek, de könnyen a képernyő előtt ragadok.
Ami a politikát illeti, kevéssé érdekel. M.-ék papjának igaza van. „Annyi híranyag foglalkoztat, amennyit beengedsz az életedbe.” Tényleg rajtunk múlik. Akkor inkább a meccs – ahol szintén megjelenik a politika.
Nem hiszed?
Nézem a premier league egyik mérkőzését. Most mindegy, hogy melyik két főtáblás csapatról van szó. A piros csapat és a fehér csapat trikójának a hátán egyaránt a Black Live Matter felirat. (Vajon mennyit kaszáltak eme reklámtevékenységükért?)
A felirat ugye arról szól, hogy a fekete élet számít.
Történik, hogy az egyik piros mezes fekete elgáncsolja a fehér mezes fehér focistát. A bíró sípjába fúj, szabadrúgást ítél a fehér mezes fehér javára. Ha csak a fekete élet számít, akkor mindek fúj a bíró? De hát fúj! Akkor meg minek a felirat? – kérdezem meg halkan.
A nap híre, hogy a Belvárosi templom két tornya között van átjárás. Mindkét torony kilátóhely, így a drón magasságából – mit beszélek?! – madártávlatból lehet körbenézni. A jó hír, hogy nemcsak csigalépcsőn közelíthető meg a torony, hanem lifttel is. (Szemben Jasna Górával, ahol egyszer fellépcsőztem a toronyba. Soha többet!)
Szó, mi szó, ez a liftes panorámanézési lehetőség tényleg jó hír.
***
Zene. Gershwin Porgy és Bess bölcsődal. Tudjuk, hogy csak afrikaiak adhatják elő vagy azok, akik megesküsznek rá, hogy ilyen őseik voltak.
Utolsó kommentek