Mickey webnaplója

Piliscsabáról jövet volt egy jó gondolatom, amit nem írtam fel, így aztán lehet, hogy soha többé nem jön elő, vagy csak már odaát egyszer. Így vissza kell tárnem a realitásokhoz.
Az az érdekes, hogy a fiatalokhoz érkezve az állomástól gyakran autóval szállítanak otthonukba. A múltkor egyik keresztlányom biciklizett az autónk előtt. Gondolom, munkába tekert. Nem akartuk rabolni az idejét, így inkognitóban maradtunk.
Ma meg vasárnap lévén kit látnak szemeim messziről, mint a lány apját, aki jó barátom. Egyik fiú unokájával érkezett meg a miséről. Megjelentek, majd bementek a házba, és eltűntek szemem elől, mint egy látomás.
Vonatozás közben az ötlött fel bennem, hogy nemcsak a becenevekkel lehet szórakozni (pl. Guszti, fáj a fogam, húzd ki.), hanem a településnevekkel is. Solymár a hivatalos álláspont szerint királyi solymászok adományföldje volt, innen a neve. De mennyivel eredetibb az én változatom. Egy alkalmi kiszólásba ágyaztam a nevet: Kussojj már!
Elismerem, persze, hogy ez nem túl épületes.
Épületes volt viszont a fiatalokkal való találkozás. A közös mesélés, közös étkezés, közös munka, közös játék. Pl. a kicsi Rita alighanem mától kezdve képes lecsúszni a kerti csúszdán. A nagyobbacska fiúk pedig szívesen dolgoznak az apjukkal a kertben. Ma pl. a sövénynyíró nyomában járva eltalicskázták a lenyesett ágakat.
Örömmel tapasztalom, hogy a kert ezzel-azzal ellátja a családot, és a gyerekek szívesen eszegetik a hazait.
Az is öröm, hogy a nagyobbacska Levi milyen lelkesedéssel beszél az iskolakezdésről, ahol olyan sok szép élmény érte, olyan sok barátra tett szert, s olyan kedves a pedagógusgárda, s emiatt csakugyan várja az évkezdést.
Mivel nálunk sokat mesélt mindenféléről, és mivel tudom, hogy mennyire vonzódik a különféle jelmezekhez, kérdem tőle, te színész leszel felnőtt korodban?   
Ő a vállát vonogatja: Lehet, hogy tényleg az leszek.
Átveszem a szót: Akkor sok szöveget kell megtanulnod, és fújni, mint az egyszeregyet.
Elgondolkodik: Mégse leszek színész.             
***
Lackfi János versével szembesülök, amelyet a Szent Jobbról írt. A költő a gyerek szemével akar ránézni az ereklyére, ám ez eléggé polgárpukkasztóan sikerült. Értem Lackfi érvelését a vers kapcsán, mégis azt gondolom, hogy nem kellett volna. Ezúttal kissé elvetette a sulykot. Nincs vele egyedül. Más művészekkel is előfordul, hogy szégyellik egy-egy alkotásukat, esetleg meg is tagadják a szerzőségüket.
***
Zene. Tegnap kellett volna, de ma is aktualitása van, mert ma is megérkeztünk. Érkezéskor pedig meg szoktam hallgatni a Pastorale szimfóniát. Legyen a zárótétele itt, annál is inkább, hogy zongorázási próbálkozásaim egyik első darabja az itt elhangzó nyitóperiódus, mely nekem olyannyira tetszett, és mindmáig olyannyira tetszik.   https://www.youtube.com/watch?v=L_dgq6hTkiQ