Mickey webnaplója

Első általánosba jártam, amikor valamiért házunk házmesterlakásában leledzettem, ahol Tóthéknak elbüszkélkedtem vele, hogy már tudok írni. Azonnal bizonyítékot kértek és kaptak. Tóthné odaszólt férjének: Gábor, ez a gyerek zsinórírással ír. Én úgy tudtam, hogy kötött betűket vések a papírra.
Valamikor mártogatós tollal, 363 típusú tollheggyel róttuk a betűket, mert a százas toll kapart. Az én írásom utóbb is leginkább macskakaparásnak számított, magam se voltam vele megelégedve soha. (Bár Amerikába szakadt öcsém annak idején, mint mondta, örült egy-egy tőlem kapott levélnek, mert hosszasan elszórakozott az általam írtak megfejtésével.) Annak tulajdonítottam ronda írásomat, hogy balkezességem ellenére a „szép kezemmel” voltam köteles dolgozni.
Mindenesetre láttam, hogy mások milyen szépen írnak. Igen különböztek ezek az írásképek az enyémtől. Máig elgyönyörködöm mások harmonikus írásképét nézegetve.
Ha visszamegyünk az időben, azonnal feltűnik, hogy eleink, ha lehet, még szebben, még kalligrafikusabban, még cirkalmasabban írtak. Apám, anyám levelei bőven hitelesítik állításomat. Most mégse az ő leveleikből fotóztam ki egy-egy tetszőleges sort, hanem régi (1936) Bibliába írt sorokat, meg egy 1956-ban keletkezett könyvbeírást (Erdő mező madarai). Mellé tettem egy képes levelezőlap mai írásmódját, és egy német könyvbejegyzést annak illusztrálására, hogy az egyes nációk, noha latin betűkkel írnak, mégis el-eltér írásképük egymástól.
Hogy meddig lesz ez így, nem tudom. Lassan zavarba jövök, ha alá kell írnom valamit, annyira ritkán írok kézírással, hogy azt se tudom, hogy kellene aláírnom a saját nevemet. Persze mindig ugyanúgy, de ez sehogy se megy már.
A problémával nem vagyok egyedül. Még talán kéziratnak nevezik a készülő könyvek beadott példányát, de ez többnyire nem igaz. Gépiratok ezek, még akkor is, ha vannak üdítő kivételek. Pl. Joseph Ratzinger, alias XVI. Benedek pápa könyveit kézzel, gyorsírással írja mind a mai napig.
Mégis ellépett a korunk a kézírástól. Az USA egyes iskoláiban számítógépen dolgoznak a gyerekek. Nem tanulják a kézírást. Pedig áramszünet bármikor meghiúsíthatja, hogy közöljék gondolataikat a PC-n keresztül. Arról nem is beszélve, hogy agyműködésünkre is pozitívan hat a kézírás.
Leginkább a távol-keleti írásjeleket papírra tevő emberekről állítják a hozzáértők, hogy meghatározó módon hat agyi tevékenységükre a bonyolult írásmód.
Elhiszem. 
***
Zene. A komponálás hangjegyírás. J. S. Bach-zene illenék ide, mert jó néhány kézirata a piacon kötött ki, ahol zacskóként szolgált. Bár Haydn se járt jobban, akinek a felesége hajcsavarónak használta a férje teleírt kottapapírjait. Ki tudja, hány darabbal lettünk szegényebbek? Strawinskyről nem is beszélve, aki Rácz Aladár cifrázatait szerette volna kézelőjére írni, de nem győzte. Most St. darabját adja elő Rácz A.
https://www.youtube.com/watch?v=6_cLNDYRZY4