Nem akartam többet idézni Limpár Imre könyvéből, mert ide idecitálhatnám a kötet jelentős részét. Hogy mégis megteszem, az az asszertív jogok felsorolása miatt van. Idézem a 247. o.-ról:
„Az asszertivitás maximális érdekérvényesítést jelent maximális együttműködés mellett.”
Ez nekem fából vaskarika. Ha maximálisan a saját érdekeimet nézem, mások érdekei óhatatlanul csorbulnak. Én húst fogok hússal enni, mert megtehetem. Megtehetem, bár tudom, hogy a világ népességének jelentős hányada nem teheti meg, noha szüksége volna rá? Én Európába akarok jönni, mert jogom van hozzá! Nem biztos. Kicsiben: Én a Rózsadombon akarok élni, mert jogom van hozzá. Ha mindenki ott akarna élni, garantáltan csak vigyázzállásban férnének el Budának eme szép részén. Most visszamegyek egy lappal, s sorolom az „asszertív jogokat”. 246. o.
1. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsad, mi fontos neked, és mi nem. (Lelkiismereti szabadság)
2. Jogod van ahhoz, hogy hogy tisztelettel bánjanak veled. (hol a kölcsönösség?)
3. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondjál anélkül, hogy bűntudatot éreznél. (vagy igen, vagy nem)
4. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el – és vállald a következményeket. (igen)
5. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek. (kölcsönösség?)
6. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet. (itt gyakori a kettős mérce)
7. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: Nem tudom. (Hol igaz, hol nem. Olykor színt kell vallani.)
8. Jogod van ahhoz, hogy amiért fizetsz, azt meg is kapd. (Ez felveti a „megveszlek kilóra”-szlogen hamisságát. Burkoltan benne van a kizsákmányolás szentesítése)
9. Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet. (ha jól értem, a teljes önkiüresítéshez)
10. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj. (Ha nincs jogod, akkor is meg fogsz betegedni.)
11 .Jogod van ahhoz, hogy kérjed, amit szeretnél. (persze)
12. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől, beleértve az orvosokat is. (Korunkban senki nem panaszkodhat információs ínségre. Inkább arra lehet panasza, hogy az információk eltelítik anélkül, hogy akarná [reklámok], s az ellentétes információk olykor kiütik egymást.)
13. Jogod van ahhoz, hogy kifejezd saját érzésidet és véleményedet. (Igen, bár nem minden való a nagy nyilvánosság elé, tehát olykor nem bölcs dolog élni egy ilyen joggal. Vö. diplomatikus megfogalmazások.)
Ha nem tévedek, a felsorolt 13. jog mellett nem áll egyetlen kötelesség se. Már pedig a jogok elválaszthatatlanok a kötelességektől.
A keresztény fő parancs (szeretetparancs) nem jogok felsorolása. Ez nem zárja ki azt, hogy az emberi méltóság része a jogokkal való élés lehetősége is. De nem a jog áll a középpontban, hanem a szolgáló szeretet.
Ezzel szemben az asszertív egészen addig önös érdekei mellett cselekszik, ameddig be nem látja, hogy immár mások érdekei ellen tesz.
Nem akarom sokat ragozni a kétféle attitűdöt, pusztán annyit jegyzek meg, hogy aki a mennyországot kívánja elérni, az a tisztítóhelyre kerül, aki csak a tisztítóhelyet tűzi ki életcélul, könnyen ráfizethet.
Ergo nem elég csak hoci-nesze alapon alakoskodni, a mások szolgálatát kell célul tűzni. Csak az ad elég tartást, muníciót ahhoz, hogy jó színvonalon elviseljük egymást. Az asszertivitás szerintem kevés. Avagy elképzelhető-e az érdekérvényesítés az örökkévalóságban?
Ugye, nem? Bár a vicc szerint Ceausescu megpróbálta. Felment a mennybe, és megrökönyödve megállt Isten trónja előtt, s méltatlankodva kérdezte: Ki vagy te, és miért ülsz az én helyemen?
***
Zene. Egy hirtelen ötlettől vezérelve most legyen Bárdos Lajos Zarándokének c. vegyeskarra írt kompozíciója.
https://www.youtube.com/watch?v=Vti2D9YMokc
2020.09.18. 04:09 emmausz
Csak a szeretet elég
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr316205202
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek