Rádió. Érdekes szó, máig nincs lefordítva. A rádió az rádió. Ma már lehet, hogy nem egy mérnökök tervezte lakberendezési tárgy, hanem a mobil telefon egyik funkciója a sok közül. De hogy hatása mekkora volt és ma is az, ember nem tudja kiszámítani. Életemet végigkísérte jelenléte.
50-es évek. Telefunken „világvevő” rádiónk volt. Közép, rövid, hosszúhullámot fogta. A rövidhullámú adások fédingesek, el-elhalványuló adások voltak akkor is, ha nem „zavarták” az adást mesterségesen. A SZER-t, Amerika hangját rendszeresen hallgattuk. Máig emlékszem hívójelekre, hangulatos zenékre, amelyek egy-egy műsort felvezettek.
Nagyanyám albérlője egy góbé, minden egyes híradást meghallgatott a Kossuth adón. S amikor elhangzott: „Híradásunk véget ért” déli krónikánk véget ért, nem mulasztotta el megjegyezni: Az életetek ért volna véget.
Anyánk sokat hallgatta a Kossuth adásait. Igen sok operettet közvetítettek (Rákosi kedvenc műfaja volt), elég sok esztrád zenének nevezett katyvazt. Nem szerettem. Hetente jelentkezett a politikai kabaré is. A jó ebédhez szól a nóta évtizedekig ment.
Gyerekkoromban vasárnap délelőtt szólt a csinn-bumm cirkusz és a Miska bácsi levelesládája gyerekeknek. Moha bácsi meséi is ez idő tájt hangzottak el. Ádám Jenő előadásai és Lőricze László előadásai színvonalasok voltak. Szerettem a fantáziabontogató hangjátékokat.
60-as évek. A nagy újdonság a nyugati slágerek divatja, a rock, a beat, a rhythm’n blues megjelenése volt. Cseke László Tinédzser partija és luxemburgi rádió adásai. Szerettem a színházi és hangversenyközvetítéseket, sokan a Szabó család c. rádiósregényt. (vagy az később indult?)
Illés, Omega, Echo együttesek megteremtik a magyar szövegű beatzenét. Generáció nő fel rajtuk. A csöves rádiók mellett a tranzisztorosok is megjelennek. Czigány György elindítja az évtizedeket megért Ki nyer ma? c. komolyzenei kvízműsort.
A magnó konkurenciát támaszt a rádiózásnak, a televíziós adások elindulása úgyszintén.
70-es évek. A tévé térnyerése eluralja a szabadidő felhasználását. S egyre inkább tért hódít a háttérrádiózás. Talán erre az időre esik, hogy a Szokolokat kezdik felváltani a hordozható sztereórádiók, s ezek nagy népszerűségnek örvendenek. Ugyanígy a magnós rádiók egy, majd két kazettával.
A technikai fejlődés megállíthatatlan. Az igazi áttörést a rendszerváltozás hozza. A tévé és rádiótársaságok, az egyes hullámhosszok gazdára találnak. Divatba jönnek a kereskedelmi csatornák.
Szórt a piac. A Bartók komolyzenei adásai mellett megjelenik a Klasszik rádió is, s Antal Imre konferálása mellett hatalmas konkurenciát támasztva.
A megvásárolt csatornák többször gazdát cserélnek.
Nem részletezem a rádiózás háttérbeszorulásának a lépéseit. Inkább csak megjegyzem, hogy a tévéhez képest jobban szeretem a rádióműsorokat. Persze nem mindet és nem hallgatom állandóan, de nem egy rádióállomás színvonalas értékes műsorokat sugároz. S nem fárasztja a szemet, nem kell merev nyakkal a képernyőre fókuszálni, szabadabban hagy, miközben kellemes melódiákkal kecsegtet, értékes gondolatokkal gazdagít. Álmatlan éjszakákon átsegíti a hűséges hallgatókat.
***
Nem tudom, miért a Fonográf-számot küldi ide zeneképpen tudatom. Tán a régi időkre való emlékezés az oka. Tehát Edison Magyarországon
https://www.youtube.com/watch?v=bBfm9lg7mSc
Néhány rádió szignál: http://garai.hu/radiok/rszignal/rszignal.htm
2020.10.28. 04:01 emmausz
Rádiós emlékek
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4216260728
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek