Vannak mindenkinek az életében kínos pillanatok. Ezekből szedtem össze néhányat.
Zsenánt, amikor rájövök, azért szűk a nadrágom, mert elöl buggyos: fordítva vettem fel.
E. mesélte. A trolin vette észre, hogy kartonruháját kifordítva öltötte magára.
Ugyanő mesélte, hogy egyszer a blézeréből egy nylonharisnya lógott ki hosszan.
D. mesélte, hogy szellenteni próbált, de folyékony lett.
A buszon mesélte egy kisgyerek, hogy apa a csapba pisil.
Az is kínos, ha az utolsó falatot ejtem a tiszta abroszra. Akkor már jobb azonnal.
Kínos elkiabálni: Kár hogy a Fuszula is jött kirándulni, kivált, ha Fuszula mögötted áll.
Zsenánt megkérdezni, hogy a Tappancs is velünk ebédel, ha Tappancs épp a terembe lépett.
Kínos, ha egy vezetőt kioktatnak, hogy a hülye nem j-vel írandó.
Zavaró, ha Jézusról, a Messiásról a zsinagógában lelkendezik egy vallástani kérdésekben tudatlan.
Kellemetlen, ha a hölgy székre tett kalapjára ülsz, s tönkreteszed.
Kellemetlen rájönni, hogy a két ujját elvesztett ácsnak szorítottad meg a kezét parolázáskor.
D-vel esett meg, hogy nyakban hordott aktatáskáját magára kanyarította a hídon, ami aztán a patakban kötött ki. Kínos volt látnia, hogy a tintás írás minden füzetében elmosódott.
Zsenánt, ha a paparazzo rajtakapja a képviselőt, hogy mit művel a fikájával.
Ketten tanultak a teremben. F. hogy ne fertőzzön senkit, s azt vélve, hogy üres a terem, kinyitotta az ajtót, és ordítva betüsszentett. Majd azt mondta: Pardon.
Mikrofonpróba. Reagan elnök odalép, s azt mondja: Visszaszámlálás. Atomtámadást indítunk a Szovjetunió ellen. Eddig otromba szellemesség, de kitudódott, mint az őszödi beszéd, amely ha lehet, még kínosabb volt.
Még sokféle zsenánt dolog létezik, pl. a bakik. Ezekből egyet Antal Imre mesélt el, aki csípőizületi ficamról interjúvolt egy orvost, de képtelen volt a szót helyesen ejteni. Minduntalan csípőficület jött a szájára. Tudta, hogy nem így van, de nem jutott eszébe a helyes szó, sőt rátetézett? csípőficületi izam.
A másik híres baki ugye: Cimbalmi Tóth Ida tarjánozik. helyesbítek: cimbolázik.
Embere válogatja, hogy hogy reagálja le a saját maga által elszúrt szituációkat. Van, akit sokáig idegesít, ha eszébe jut, van, aki szégyelli a belsikert, van, aki legyint rá: mindenkivel előfordul ilyesmi.
***
Zene. Hetekig kerestem azt a muzsikát, amelyet apánk elég rendszeresen dünnyögött, miközben kilincsre akasztott nadrágszíján késborotváját fente. A dallamot nem írom ide, de dünnyögése leginkább ilyesmi volt: a dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinny-ta-tam-ta- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinnye- dinny…
Azt hittem, hogy Schumann-szerzemény. A Schmetterlingre gondoltam, de nem az volt. Akkor váltottam: Talán Schubert a szerző, aki szintén írt Schmetterling c. muzsikát. De megint melléfogtam.
Hosszas keresgélés után jöttem rá, hogy csakugyan Schumann a zeneszerző, de nem Pillangó a címe, hanem Arabesque. Most ezt a zenét mutatom meg.
https://www.youtube.com/watch?v=Pdk0CKUZeW4
2020.11.04. 03:42 emmausz
Zsenánt
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2716273186
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek