- Olvasom. Ha senkinek sem kellek, akkor is írok. Mert nekem a munka élvezet.
Nekem is. Ezért magam is űzöm.
- Olvasom. Modugno nem pénzért és hiúságból, hanem a dal szeretetéért fáradozott, hogy maradandó, tartós élményt adjon. Megjegyzem: Ilyen volt a maga területein a soktehetségű Bud Spencer is. Pozitív példák ők.
Közben persze beugrik az Illés-szám szövege is: „Volt egyszer egy barátom, a legjobb dobos a világon. Mikor a dobját ütötte-verte, benne volt az egész lelke. … Mert dobolni szép és dobolni jó, felemelő és vigasztaló. Ha még egyszer megszületnék, akkor is csak dobos lennék.”
Hát ez az! Ki mit szeret, annak éljen.
- Olvasom: „Fűzfapoéták feldobott nevekre kapásból versikét fabrikálnak…” No hiszen. Szegény Gyurkovics a Névikéjével… Lehet, hogy mégse akarok nevekre rímeket hányni?
- Bűvös betűsorozatok: A szoc. idők Aczél György irányította művelődéspolitika a három T-t alkalmazta az irodalmi művekre: Tiltott, tűrt, támogatott.
Az idős pap is alkalmazta, de egészen más összefüggésben. Így buzdította fiatalabb társát: Több telik tőled!
- Ma szembe jött velem a ráció és a szív, mint velünk szerves egységben létező kettős valóság megfogalmazása. Az agy, az ész a tudás hordozója, a szív az érzelmeké. Persze ez épp olyan mesterséges elválasztás, mint a bibliai időkben meghatározottságai. Isten, aki belelát a vesékbe és az ember szívébe. Utóbbi, ha jól emlékszem, akkoriban a tudás, a gondolkozás szervének számított, a vese pedig az érzelmekének. A. de Saint-Exupéry szerint jól csak a szívével lát az ember.
Ki mit tulajdonít a különféle szerveknek.
De talán nem is annyira fontos, mert szimbólumok ezek. A lényeg talán az, hogy a tudás élethosszon át gyülemlik fel az emberben, mégpedig azé a kultúráé, amely körülvette. Akik átcsöppennek más kultúrákba, természetes, hogy az ottani lényeglátás is hat rájuk. Egy pszichológus emlegette, hogy a zseni is a másoktól tanult gondolatokkal él, s igen nagy zseni, ha gondolatainak néhány %-a a saját eredeti elképzelése. Nem így van ez érzelemvilágunkkal, amely mindnyájunknak a sajátja.
Végül megjegyzem, hogy talán nem tévedek, ha mindkettő terület részt vesz abban a folyamatban, abban az attitűdben, ahogyan a világra nézünk, ahogyan szemléljük.
***
Zene.
Modugnótól már hoztam korábban a pizzica, pizzica, pizzica bo c. számot. Legyen ma a Volare, cantare c. szintén az ő elővezetésében.
https://www.youtube.com/watch?v=t4IjJav7xbg
Utolsó kommentek