- Tücsi nagyi, Mi lesz a második? – érdeklődik majd minden ebédnél Domi unoka.
Átveszem a stílusát, és rendre megkérdezem Tücsitől: - Tücsi nagyi, mi lesz a második?
Ma megelőzött és azt mondta, hogy csokibomba lesz a második.
Mondom neki: - Velem nem szúrsz ki. Tücsi nagyi, mi lesz a harmadik?
Azért írok róluk, a fiatalokról, mert a küldött virtuális beszélgetéseken kívül sok egyéb kapcsolatunk nincs ebben a kontakthiányos évben. Nagyon is érvényes minden napra, az apósom anyjától örökölt szlogenem: „Ezek sose jönnek.” (Emlékeztetőül: Amikor fia, Pista már negyedórája távozott tőle, megjegyezte: Ez a Pista sose jön!)
Arat a covid, nő a teher az orvostársadalmon, szinte világszerte nő a fertőzöttek stb. statisztikája. Tücsi tudatja, hogy a vírusfertőzött miniszter, Szijjártó Péter Camus Pestisét olvassa. Én a járvány kezdetén olvastam el – képernyőről. Nem mondom, hogy vidám olvasmány. Milyen már! – mondanák a maiak. Milyen már, hogy egy orvos végigszolgálja a pestisjárványt, s jószerével az utolsók között kapja el őt is a kór, s meg is halasztja.
Nekem erről egy analógia ugrik be. Ha egy frissen mosott-vasalt abrosszal terítenek, legjobb, ha azonnal összemaszatolja valaki. Mert milyen már, hogy az utolsó kanál salátalé vagy vörösbor fröcsköli tisztátalanra a szép, tiszta, makulátlan abroszt? Emlékezetem szerint olasz szokás, hogy a háziasszony foltot pöttyint az abroszra, hogy senkit ne feszélyezzen, ha utóbb összemocskolja a terítőt valamiféle ügyetlen mozdulattal.
Ugyanígy mielőtt véget ér a háború, valaki(k) utoljára lesz(nek) áldozata(i). Milyen pech ez is! Majdnem jókor vol(tak) rossz helyen.
Nem is folytatom. November 13. volt a magyar nyelv napja. Megemlékeztem róla. Majd minden évben többször is belebotlok azokba az írásokba, amelyek dicsőítik a magyar nyelvet. Van némi igazuk. Sok magánhangzót különböztet meg a magyar, általában ritka a mássalhangzótorlódás benne, és ősi nyelvnek tudjuk. Ám a nehézségeit csak nagy ritkán adják elő, ami tán nem is baj.
Kicsit olyan ez, mint az édesanyánk szóhasználat. Minden jóérzésű ember meg van róla győződve, hogy édesanyja a szeretetre legméltóbb valaki a világon. Ugyanígy, a mi nyelvünk a legszebb.
Nekünk mindenesetre.
***
Remélem Prokop Péter nem haragszik meg rám, hogy ebéd után néhány grafikájáról fotót készítettem, hogy feltegyem a B-ra. Olvasóitól annyit kért, hogy mondjanak el érte egy miatyánkot. Részemről megtörtént. Így tud könyve dolgozni értünk olykor éles gondolataival akár, és így tudjuk mi teljesíteni egyetlen kérését.
Munkámat könnyítette, hogy ragasztott kötete szétszáradt, lapokra esett, így sík lapokat fotózhattam kedvemre.
***
Zene. Prokofjev: Péter és a farkas. részlet. Sokszor hallgatták gyerekeink LP-n. Egyébként az áthallás tökéletes. Prokop Péter, ill. Prokofjev, Péter …
https://www.youtube.com/watch?v=Sg40qk-nyR8
2020.11.15. 01:48 emmausz
Szombat délben
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4916285864
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek