Mickey webnaplója

Amikor apáink kisgyerekek voltak, reklámokat tartalmazó számolócédulákat használtak a kereskedők. Hátoldalukon adták össze a vásárolt tételeket. Hol van már a fülön tartott ceruza, hogy mindig kéznél legyen? Hol van már a kézzel írt blokk, hol a színes ábrát tartalmazó cédula? Kettőnek a szövegét ide írom: „Mondja marha, miért oly bús, mart olcsóbb a hal, mint a hús.” (Karinthy)  
És a másik: „Marha, mondja az úr: Igyál Gottschlig rumot.”
Megszűnt a számoló cédula, megszűnt a gyűjtése.
- Amikor én gyerek voltam, sokan rácuppantak a gyufacímke-gyűjtésre. Tehették, mert a faalapú dobozkára ragasztott színes papírcímkék érdekes képecskékkel, változatos szövegekkel készültek. Nem tudom, mi lett a gyűjteményekkel. Csak azt tudom, hogy a gyufagyárak rájöttek, hogy elég erős a kartonból készült gyufásdoboz is. Igaz, hogy ezek is tartalmaznak képeket, de nem hinném, hogy valaki gyűjti őket.
- Amikor gyerek voltam, a lányok gyűjtötték a szalvétákat. // Papírszalvétát kérek, / mert eztet gyűjtöm én, / veszek, adok, cserélek, / és nő a gyűjtemény,// – énekelte Psota Irén.  
Ennek a mániának máig lehet hódolni, bár nem ismerek senkit, aki gyűjtené őket.
- Gyerekkori barátom gyűjtötte a fényképezőgépeket s az öngyújtókat. Nem tudom, mi lett a sorsuk. A változatos benzines öngyújtók (Ronson, IMCO, asztali, vihar, töltényhüvelyből megformált stb.) voltak forgalomban. Ma inkább az egyenkinézetű, lapos, gázzal működő gyújtók divatoznak, bár jelentőségük visszaszorult a dohányzási szokás ritkulása folytán.
- Ami pedig a kamerákat illeti, a digitális technika elterjedése miatt sokan megszabadultak filmes gépeiktől. Ez bő teret ad a gyűjtésnek. De hát az otthon kevéssé alkalmas múzeumnak.
- Végül a bélyeggyűjtésről ejtek néhány szót. Hasonlóan a gyufacímkékhez, a bélyegeket is le lehetett áztatni a borítékokról. Se szeri se száma a különféle országok választékának. Művészi, természettudományos értékeket hordoztak a sorozatok. A filatelisták körében nagy forgalmat bonyolítottak le a posták. Kisebb országoknak különösen jól jött a változatos bélyegek forgalmazása. Évről évre kiadták a bélyegek értékéről szóló bélyegárjegyzéket. Emlékszem, hogy micsoda pénzen fogyott el az első bélyeg, amelyik megjelent a világon: a Kék Mauritius.
Aztán fordult az idő kereke. Mára visszaszorult a levelezés. A posták pedig öntapadó bélyegeket forgalmaznak. Hogy lehet azokat sérülés nélkül leáztatni, és minek?
- Egyeseknek festmények, szobrok, szép kerámiák gyűjtése változatlanul szenvedélyük.  Ezekről most nem írok.
***
- Ma az öröm vasárnapja van. Másfél hét és itt a karácsony.  Az adventi koszorún immár három gyertyát kell meggyújtani, az oltáron pedig kettőt. Drukkoltunk, hogy egy szál gyufával sikerül-e mind az ötöt meggyújtani. Jelentem, sikerült. Már egy apró örömön túl estünk, pedig még el se kezdődött a mise.  Mise után a mézestől vettünk egy üveg mézet. Milyen édes!
- Itt voltak M.-ék. Domival évődtem, nem szereti, ha fotózzák. Levi fára mászott a réten. Rita pedig kicsi mancsocskáját mindkettőnknek nyújtotta, így vonultunk, ezzel a kölcsönös bizalommal autójuk felé. Kaptam tőle egy szép rothadó levelet, Tücsi meg egy redves botocskát..
- Nyitott könyveim, melyekben párhuzamosan lapozgatok:
Egy régi spanyol útleírás,
Szabó Feri új kötete,
Móra Feri régi kötete,
Tomka Feri új kötete,
Prokop P. régi kötete.
Le vagyok nyűgözve általuk.  
***
Zene.
Karácsonyra szántam, de nem bírok magammal. Händel, Messiás, alleluja. Ez egy méltó zene.
https://www.youtube.com/watch?v=u6_nJ11BgTE