Korunkra nemcsak a covid-19 jellemző, hanem a virtuális világ lehetőségei is. Így történt, hogy bár a szentestét kettesben ünnepeltük, másnap már M. jóvoltából valamennyi családtagunk megjelent a képernyő előtt, hogy erről-arról tájékozódjon egy konferenciabeszélgetés-szerű távkapcsolat révén. Jó volt hallani a gyerekek hangját, az unokák beszámolóit, a különféle karácsonyfákra ránézni, és látni az elégedett arcokat.
Eddig sikeresen ellenálltam a mobilkészülék használatának, de most levettek a lábamról. Elláttak egy okostelefonnal. Meg is jegyeztem, hogy kissé frusztrál a léte, mert be kell ismerjem, hogy telefonom okosabb nálam. Már kikerült a dobozából, és előbb-utóbb használni is fogom. Van neki pin-kódja, van neki puk-kódja, simogatós képernyője.
Még nem értem rá közelebbről megismerkedi vele, de türelem, majd kézbe veszem – bár kicsit nagy a tenyeremhez képest.
Csak sorolom, hogy miféle könyveket kellene azonnal elolvasnom. MOST – ahogy a krimikből tanultam. (Ajjaj. Hol volt ön tegnap délután kettőt és este tíz között? … És tudja ezt valaki igazolni? Neeeeeem?)
Egy Karinthy Frigyes-válogatást, hogy a mosoly le ne hervadjon a fejemről;
egy Böjte Csaba Füves könyvet, hogy bölcsebbé legyen életvetésem;
egy Terence Hill életéről szóló kötetet, hogy lássam, hogy kell élni, amíg megadatik;
és még négy másikat, amelyeket folyamatosan olvasgatok.
Közben egy kommentárt írok, s ha megjön a rejtvénylap az előfizetésre, akkor azzal is érdemben foglalkozom, hogy el ne tompuljon az agyam.
Nem hanyagolhatom el a kalóriaszámlálást se, s ha mégis, már csak a jó modor is azt kívánja, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen. Nehéz ez az ünnepek alatt, de nem reménytelen.
Hangom kissé rekedtes, vigyáznom kell magamra, mert mint mondják, belőlem csak ez az egy példány van. Persze, ha több lenne, akkor is megpróbálnék vigyázni magamra. Megpróbálnék, noha akárhányszor figyelmeztetnek rá, megkérdezem magamban, vagy akár hangosan:
Tessék mondani, kérem, hogy azt hogy kell? Aki nem vigyáz magára, azt baj éri? És azt, aki vigyáz magára, azt nem éri baj?
A kellő óvatosság ellenére vannak kétségeim. Mindenesetre megteszem, ami rajtam múlik.
Holnap maradok a fenekemen, mert egyáltalán nem múlt el a fertőzésveszély, és próbálom kerülni a megbetegedés esélyét.
Helyből kívánok mindenkinek Boldog karácsonyt!
***
Zene. Szilas: Abonyi mise, Credo. Figyeljük meg a karácsonyra utaló rész líraiságát. „Et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine, et homo factus est.” 4’35-től.
https://www.youtube.com/watch?v=1jTVS5y2dAI
Utolsó kommentek