Sokak tapasztalata, hogy az év utolsó éjszakája épp olyan, mint a többi. Életérzésünk jottányit sem változik attól, hogy a naptárakat lecseréljük másikra.
Aki jól aludt, az az új évben is jól fog aludni.
Akinek testi bántalmai voltak, megmaradnak az új évben is.
Aki sorsával meg volt elégedve, ezután is meg lesz elégedve sorsával.
Akinek csikorogtak a csontjai, ezután is csikorogni fognak.
Ami változás, talán annyi, hogy az ünnepnapi torlódások miatt felszaporodik az ember postája. Íme, megrendelt könyvekért kell felkeresnem a postát.
Megérkezett viszont a Fülesbagoly tavalyi előfizetési áron. Emlékezetem szerint 295 ft volt a lap ára. A januári számon 395 ft-ot találtam. Rendes emelés. Viccei elég csapnivalók, de nem is azért szeretem. Kicsit köszörülöm rajta a memóriámat, a rejtvények fejtése által. Nem is értem, miért ragaszkodom olyan nagyon ahhoz, hogy szellemileg ne tunyuljak el. A hanyatlás elkerülhetetlen, legfeljebb elodázható.
Mostanság dúskálok olvasnivalóban. Még Karinthyt falom, de mellette Prokopot, Halász Piuszt is és jön az újabb könyvcsomag.
A pandémia ellen Deske szerint létezik egy ellenszer a svédeknél (ivermectin). Nem tudom, komolyan vehető-e? Amiért érdekel – hihetőleg együtt leszünk az iskolába járó Levivel, amikor itt lesz a ideje. Felvetéseim: Eddig se fertőzött senkit a családban, noha eddig is járt iskolába. Ha nekem kell elhozni kocsival, létezik fertőtlenítő lötty és maszk is. Meg kell bíznunk a köteles óvatosság eredményességében.
Aztán jön a vakcina. Az ilyen vagy az olyan. Tán csak elleszünk addig tünetmentesen.
***
Jégvakarással indult az év. De szép napos időre váltott. Majdnem lementem sétálni. Az ember hangulatára nagyon jó hatással van a napsugárzás.
Biztos sok költőt megigézett már. Nekem ilyen alkalmakkor Weöres S.: Téma és variációk c. verse kattan be. Csak a témát idézem: „Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.”
Van nálunk is árokszél, vannak kutyát sétáltatók, s bizony-bizony rabok is előfordultak nyáron, akik fűkaszával tették rendbe az árokszéleket. Hogy nótáztak volna, azt nem hallottam. Leginkább tízóraiztak, amikor arra jártam. Délután pedig beültek a rabkocsiba.
***
Ahányszor nappalink falára vetek pillantást, két egymást keresztező faágon nyugszik meg tekintetem. Unokáink csinálták nekünk. Az ablak felőli Levitől, a másik Domitól. Amikor kaptuk, mindkét keresztet odatettük, ahol most is állnak.
Dicsértem Leviét, de Dominak se maradtam adósa:
- Domika, a te kereszted is aranyos.
Domi meglepődött:
- Nagypapa, az nem kereszt, hanem egy repülő.
Ah, so! – válaszoltam.
***
Zene. Orff, Carmina Burana részlet.
https://www.youtube.com/watch?v=PJNp5UKRtbQ
2021.01.02. 02:22 emmausz
Évfordulón
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4216368548
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek