Elmúla 2020, elmúla a karácsony, elmúla az újév, de nem múla el a vírus. Így az óvatosság sem múla el belőlünk. Csak akkor megyünk közterületre, ha a szükség úgy kívánja. Tapasztalatból mondom, hogy a sebészeti maszk a mínuszos időszakokban megtelik kondenzvízzel (kondenzpárával), s gyanítom, hogy eltömődve hatásfoka megcsappan. Így hát továbbra is helyben járok, azaz a lakásban sétálok. Kb. mp-enként egyet lépek. A lakás folyosója huszonöt lépés. Egy óra alatt, kb. 73-szor járok fel-alá. Eközben kb 3600 lépést teszek meg, ha nem járkálok tovább. Elvitől kölcsönkértem (s kaptam) kétkötetes könyvét (Egy csepp emberség). Hitem szerint valamiért életük vezérlő igéit-igazságait próbálják mikrofonba mondani a megszólítottak. Pulpitusként használt polcon áll nyitva a könyv, és amikor odakanyarodom, egy-egy szereplő mondatait elolvasom. Még sokokuk hátra van. Jelenits István pl. Radnóti Verscímét idézi: Fogaid ne mossa panaszszó. Panaszkodós korunkban egyik kapaszkodónk lehet ez a négy szavas megfogalmazás.
***
Dr. Nádasi Alfonz OSB Hadifogolynapló-ját olvastam el tegnap és ma. Az első gondolatom: miért olvasok ilyen vad dolgokról? (Tajmir pokla, Szolzsenyicin Gulágról szóló kötete, stb.) A második: A győztes nemzetek mit olvasnak? Csupa hamis illúzióról, csupa sikerről? csupa a vélt igazságosság bizonygatásáról?
A bencés szerzetes szép nyelvezetben megírt története igaz, és elég szörnyű témájából adódóan. Bőven kitér hősökre és gyávákra, helytállókra és megalkuvókra, s arra, hogy többségében miféle tolvaj bandák uralkodtak a rabok felett. Így volt ez a SZÚ-ban, és így van ez a világban ma is sokhelyütt. Többek között ezt írja: „Ha valamit megmondtam nekik a hivatásom sugallatára, magánvéleményük mindig megegyezett az enyémmel, de a katonai „reglama” lehetetlenné tette, hogy érvényt szerezzenek az igazságnak.”
Ma is így van. Egyes politikusok négyszemközt helyeslik más diplomatáknak értékek mentén megfogalmazott véleményét, de a „political correct” mantrázásával szemben egy lépést sem mernek tenni. Ez a sunyi kettősség régóta torzítja a tisztánlátást (vö. pl. kettős mérce).
Ugyancsak a szovjet állapotokról írva jegyzi meg Nádasdi: „Volt köztük [oroszok], aki alig tudott valamit a mi politikai helyzetünkről, mert a saját rádiójuk állandóan gúnyolódva beszélt rólunk.” Nesze neked „felszabadítónk” hősi neve, rádiója, amelyik a szövetséges (csatlós) államáról így kommunikál.
És ma?
A velünk szövetséges EU kormányon lévő politikusaink elleni kifakadásait az ellenségének se kívánom, nem azoknak, akikkel kart karba téve kellene együttműködniük. Persze nem úgy, hogy saját alkotmányukat fenekestül felfogatják idegen érdekek mentén.
Jobb, ha abbahagyom.
***
Zene. A tegnapi folytatása. Albérlet az emeleten. Szintén Dobos-S.Nagy szám. Amit lehet így is, úgy is értelmezni, vallani-imádkozni. https://www.youtube.com/watch?v=N3rTcDSBu-c
2021.01.10. 03:25 emmausz
Helyben járás
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9416379070
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek