Olvasom az Egy csepp emberség II. kötetét.
Érdekes volna statisztikázni, hogy kiktől s mely idézetekkel élnek a legtöbben. Jó helyezést érne el a Biblia, Ady, Hamvas Béla, s még néhány gyakrabban megidézett költő – Arany, Petőfi, Weöres stb.
Ide mégis két meggyőző mondatot idézek.
Az egyiket Németh Lajos meteorológus hozza:
Optimista meteorológusok azt mondják, hogy valójában nem is létezik rossz idő, csupán a jó időnek vannak különféle változatai. Ez nekem nagyon tetszik, mert szembe megy a pesszimista népdal-szöveggel (Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, ősszel esik az eső, soha sincsen jó idő.) De van!!! Mindig jó az idő, csak a mi hozzáállásunkkal van baj. Mondják, hogy a finneknél annyi esős nap van, hogy ha arra figyelnének, hogy ne essen az eső, amikor kirándulni akarnak, sose kirándulnának.
A másik mondatot Hegedűs Endre közli, akinek Barsi Balázs dedikációként írta könyvébe:
A szó az Ige titka, a zene inkább a Szentléleké, de mindkettő az Atyáról üzen. Miért tetszik különösképpen is ez a mottó? Talán, mert bennem szinte mindig szól valamiféle zene. Nagy ajándék ez, nem árt tudatosítani. Most pl. Mozart G-moll szimf. III. tételét váltotta fel bennem a Kis éji zene részlete ugyanettől a szerzőtől. Éjjel a Kék Duna keringő ringatott álomba.
Most jön egy harmadik. Gerzson Pál festőművész írja:
Nincsenek színek, csak színviszonyok, nincsenek tónusok, csak tónusviszonyok. A világ kontrasztokból áll. Igaza van. Én a fotókra is kiterjesztem. A tónusoktól a kontrasztoktól él a kép. Attól tárul fel mondanivalója, és attól lesz esztétikus. Témaválasztásom sokszor a fény-árnyék ellentétpár megmutatása.
Utolsó kommentek