Mickey webnaplója

A kutyaidomár rövid parancsai: ül, áll, mehet. Egyszerű a képlet, de szegény kutyáknak lehet, hogy nem is olyan egyszerű.
Napjában legalább egy órát sétálok. És a többi tizenöt órában? Ülök. Ülök a számítógép előtt, ülök az étkező asztalnál, ülök a tévé előtt, ülök a kanapén, amikor olvasok. Van egy pulpitusnak használt polc. Ha nehéz könyvet olvasok, akkor inkább állok, semhogy agyonnyomjon a könyv súlya.
Tudom, ez meglehetősen egyforma tevékenység, unalmaska, ahogy Nemeshegyi páter mondta volt egykor. De hát többnyire ezek a visszatérő napi „foglalatosságaim” (hogy megint Nemeshegyi páter nyelvi leleményével éljek). Erre predestinál az önkéntes karantén, erre a tunyaságom, erre száz kilóm, erre az, hogy odakint csak maszkban közlekedhetnék, és nincs kedvem hozzá.
Tehát állok, ülök, megyek.
Azonnal bevillan egy jó évtizeddel korábbi lelkigyakorlat, melyet a német P. Alois Berger SJ tartott nekünk német nyelven – tolmáccsal. Számos alkalommal hallottuk akkor hétvégén, hogy sehr wichtig. Egy ilyen sehr wichtig éppen az állással, üléssel, járással mutatott kapcsolatot. Pater Berger egy Antoin de Mello-történetre apellált, amikor kifejtette:
Egyszer megkérdezték a mestert: mit teszel, amikor oldódol? Ő ezt válaszolta: amikor ülök, ülök, amikor állok, állok, amikor megyek, megyek. Ti pedig amikor ültök, már álltok, mikor álltok, már mentek... A jelenlét számít.
Igen, a jelenlét sehr wichtig. Mert csak a jelen van, amit érzékelek. A legfontosabb életállapot a mindenkori jelen. Éteri a dolog. A fizikai világban létezhet csak egymásutániság, a lelkiben nincs, csak az örök jelen. Törekedni kell örökké jelenben lenni. Jelen lenni magunknak, másoknak, az égieknek.        
Zene.
Fiatalabb koromban, amikor még létezett a Ki mit tud, ott vezette elő két lány azt a dallamot, amit napok óta hallgatok belső hallással. Rövid, kétzongorás darabról van szó, Darius Milhaud a szerzője, és roppant jól hangzik. Scaramouche: Brazileira.  (kb. Brazil bohóc)
https://www.youtube.com/watch?v=pgGeNRlizhA