Mickey webnaplója

A gépzsír szó ejtése gébzsír, ugyanis a magyarban a némettől eltérően a zöngétlent zöngéssé teszi az utána álló zöngés hang (ezért Drezda a német város magyaros ejtése, a németek Drészdennek ejtik). A gépzsírt a Szugló utca és Nagy Lajos király út sarkán működő Vas- és Edényboltban vettem középiskolás koromban. A literes kiszerelésű piros doboz oldalán már nem látszik a felhasználhatóság dátuma, csak annyi, hogy ÁFOR-termék. Az ára sem látható, azt hiszem 5,30 ft-t fizettem érte anno. Egyszer már megírtam, hogy nekünk akkor kezdődött a tavasz, amikor a nagyapánktól kapott kerékpárokat előkészítettük a szezonra. Szétszedtük a keréktengelyeket, agyakat, petróleumba áztattuk, majd a csapágygolyókat (később a koszorúkat) megkentük gépzsírral, s a helyükre nyomtuk őket. Figyeltük, hogy megfelelően forognak-e a kerekek. Akkor kezdődött nekünk a tavasz, amikor felpattantunk a drótszamarakra, és éreztük a földút surrogását a kerekeken. Amikor az ébredő nap melege révén orrunkban éreztük a külsőgumik semmi mással össze nem téveszthető kesernyés szagát. Visszatérve az 1960-as években vett gépzsírra, évről évre koptattunk belőle a szükséges mértékben. Kentük vele a háztartási gépeket, az NDK-s Multimax fúrógépet, az ajtók diópántjait stb. Az az érdekes, hogy a doboz alján még néhány évre való mennyiség maradt. Azt lehet mondani, hogy végig szolgálta életemet. Most is szükségem volt rá. Két napig próbáltam más anyagokkal kenni autónk gumitömítését, hogy felengedjen a fagyott párásságból. De nem jártam eredménnyel. Tegnap aztán gépzsírral kenegettem, s minden további nélkül felpattant az ajtó a mínusz hat fokos hideg ellenére. Meg kell becsülni ezt a pirosra festett zsíros masszát.
***
Egyebekben a borús időn egyelőre túl vagyunk, s üdítőleg hat ránk a nap, noha inkább csak világít, mint „süt”, de ahogy felragyognak a színek, világunk változatosabbá lesz, és könnyebb szívvel viseljük a hideget is.