Mickey webnaplója

A 470 oldalas kötetből már szemezgettem tegnap. Most befejezem az általam kiemelt részekben való tallózást.
- Egyházkritika: A hatalmon lévő pásztor fennhéjáz, mintha Isten ülne a vállán. De nem azért, hogy súgjon neki, hanem hogy tőle kérjen tanácsot… A szerepét játszó hatalmasságok gőgjét leplezi el. Nagyon nem szerette a megjátszást. Ceausescuról viccelték: Isten trónja előtt állva kérdezi: Ki vagy te, és miért ülsz a helyemen?
- A képmutatás ellen emeli fel a szavát. A jó katolikus csak akkor igazán az, ha az oltár előtt mondogatott „igen” igenjeit az utcákon és a családjában is megvalósítja. Krisztus tanítására hajaz. Mielőtt ajándékot viszel az oltárra, engesztelődj ki, békülj meg felebarátoddal, s csak azután közelíts az oltárhoz ajándékoddal.
- Indexveszély nem fenyeget, amivel a Szent István Társulat Üdvösségünk albumomat megbélyegezte – írja. Már érzékelhettük eddig is, hogy nem tesz béklyót tollat fogó kezére, nem fogja be pörös száját. Valójában nem tudom, hogy mi verte ki a biztosítékot a Sz. I. Társulatnál.
- A parancsolt csönd keservesebb a fizikai fájdalomnál. Mik ezek: „Ne felejtsd szavadat, még nem fejeztem be!!!” [Nos, arra várhatunk, hogy befejezze.] „Ha beszélsz, nem értem, hogy mit mondott a rádiószereplő.”
- Kezdj velem, amit akarsz, s amit rám mértél! Erőddel add, hogy kedved szerint meg is oldhassam – imádkozik helyesen az Istenben bízó. Akkor van súlya ennek a kijelentésnek, ha az ember nyugodt szívvel kijelenti a fentieket akkor is, ha sorsa rosszabbra fordul. Azaz megéli, hogy Isten sose hagyja el: sem bajában, sem javában.
- Ha az ember kihalna a Földről, a jelen-múlt-jövő is eltűnnék a mindenségből. Istennek csak jelene van. Nem szoktunk rá gondolni, pedig igaz. Inkább azt véssük a tudatunkba, hogy idő azért nincs, mert a múlt már nincs, a jövő még nincs, a jelen pedig kiterjedés nélküli pont, amely folyamatosan elmozog a jövő irányában. Időn kívül élnénk? Azt azért nem. Testünk van. Az anyag pedig a múltból a jövőbe tart.
- A tudás, az alkotás, a szívjóság az emberi méltóság három alappillére. Nem vitatkozom rajta. Fontosak.
- A művészetek nem fejlődnek, csak változnak. Vitatható. Az én tapasztalatom az, hogy a művészetek mindnyájan a konkréttól tartanak az absztrakt felé. Lásd, munkadal, népdal, opera. Lásd cakewalk, blues, freejazz. Lásd sárkunyhó, felhőkarcoló. Lásd gyerekvers, szabadvers. Stb.  
- A korhatár igaz, nem rajtunk múlik, a szüleink adagolták. Hatvan-hetven zsúfolva élménnyel, vígsággal, örömosztogatással elragadóbb, kívánatosabb, mint a kilencvenig kinyújtott vegetatív halódás. A tartalom fontosabb, mint az időtartam. Ezt már Karinthy is megüzente Bicsérdynek. [Ígérjen nekem tíz perc boldogságot, s ne száz év üres időtartamot.] Érzésem szerint akkor szokták mondogatni az emberek, amikor még jó egészségnek örvendenek. Utóbb megalkusznak a rész sikerekkel is, csak még élhessenek.
Több „igazság” is van a kötetben, de legyen itt ennyi elég.
***
Világostorozó - világos torozó
***
Egy igazi csemege: Világrádiók a földgömbön. Klikk, és megszólalnak a jelzett adók. Érdemes szörfölni a kb. ezer adó között. Megmutatja a különféle nyelvek, zenék gazdagságát.
http://radio.garden/visit/nuuk/p61CzVsL