Mickey webnaplója

- P. Gyulát (80) hazaengedték a kórházból. Hála Istennek!
- Még mindig nem kaptunk értesítést a vakcinálásra. Türelem.
- Nyolc év után elmentem az urológiára. Feszültség.
- Megérkezett a laborlelet. Kétkedés és remény.
- Bemutattam az urológusnak. Azt mondta: Nincs tennivaló, kontroll egy év múlva, ha nincs különösebb panasz. Ennyi jót nem mertem remélni sem. Hála mindazoknak, akinek a közbenjárását kértem.
- Megjött a FülesBagoly. Nincs benne érdemes vicc, hacsak a megfejtendők között nincs.
- Elhunyt sógornőm, Connie öccse, John. Isten nyugosztalja szegényt. Ő az első a tágabb családunk tekintetében, aki először a koronavírus halálos áldozata lett. Tán hatvan éves se volt.
- Olvasom tovább Halász Piusz O.Cist könyvét: Életünk értelme. Hatalmas elme, páratlan, érthető stílusban megírt kötet. Biztosan sokat fogom még idézni, mert embernek való. Néhány gyermekem biztosan örömmel mélyedne el benne. Ezt kapnák húsvétra.
- Mária Klára már mosolyog. Nagyon jóba van nővérkéjével, Ritával. Kommunikálnak.
- A COVID nem bír magával. Harmadszor is felível a fertőzési hullám. Megdögölhetne már, ha a vírus egyáltalán élőlény volna. Sokan imádkozunk az emberiség eme átka megszűntéért.
- Ma van a Kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. 100 millió ember haláláért felelős a kommunizmus. SOHA TÖBBÉ!!! Kiáltani kell, mert a sárkány újra és újra felüti a fejét, s idegesen söpör a farkával.    
- Mégis jól teszik, akik az embertelenek megváltozásáért fohászkodnak. Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Az előbbit nem lehet megúszni.
Visszatérve a nap örömére.
- Nincs rákra utaló bajom. Ettől még bármikor nyugodtan meghalhatok, de egyelőre nem kell szembenézni azzal, hogy már csak kilencven napom van hátra, vagy annyi se. Ez valódi fellélegzés. Úgy látszik, nem vagyok elég erős, hogy farkasszemet nézzek saját lepusztulásommal. Ma a vizit egérutat mutatott. Nem győzök miatta örömködni. Szeretek élni, és szeretném látni még sokáig gyermekeimet, unokáimat, társaságainkat.
Adjon hozzá Isten erőt, kitartást, életkedvet, örömöket. S ne csak nekem.
Mindenkinek.    
***
Mizújs
Valaha az újságok eluralták a nyilvánosságot. Nagy példányszámban jeletek meg, és el is fogytak, mert volt irántuk érdeklődés. Az újságolvasási szokások ugyan igen eltérők voltak világszerte, de a lapok megéltek az előfizetőkből.
Nyugaton az emberek egy lapból tájékozódtak. Elhitték, hogy a lapszerkesztők nem az orruknál fogva vezetik őket. Nálunk más szokás alakult ki. A polgár beült a kávéházba, és leste, hogy melyik napilap szabad préda. Sorra olvasta a lapokat és próbált a sorok között is tájékozódni. Osztott, szorzott, gyököt vont s kialakította saját felfogását az olvasottakról. (Persze meglehet, hogy a lapok egymásutáni olvasása csak azért volt nálunk kedvelt, mert anélkül üldögélhetett az ember a fűtött helyiségben, hogy sokféle ételt fogyasztott volna.)
A lapoknak befellegzett az elektronika térhódítása miatt. vannak ugyan megrögzött újságolvasók, de nagyon sokan átpártoltak a tévé híradásaihoz, és az internet hírforrásaihoz. Ennek megfelelően a nyomtatott sajtó példányszáma erősen megcsappant.
Nekem egy régi élményem fűződik a napi sajtóhoz. Akkoriban a szerkesztőségben dolgoztam. Az előszobában lógtak a kabátok, köztük az enyém is. Megérkezett Tereza. Üdvözöltük egymást. Majd ránézett kabátra, amelynek a zsebéből egy újság kandikált ki.   
Tereza hangosan megjegyezte: - Nagyon tetszik nekem, ahogyan a kabátzsebből kilóg az újság. Olyan férfias.  Egy igazi férfi érdeklődik a politika iránt, újságot olvas, s zsebre vágja. Adódik, hogy a kikandikáló napilap olyan, mint egy állandó jelző. Jelképezi gazdáját.
Tetszett észrevétele. Eredetinek és láttatónak találtam megfigyelését.