Vasárnap este két kiváló műsort fogadtam. Bősze Ádámét, aki a Bartók rádióban hosszan méltatta az általam is nagyra becsült egykori cimbalomművészt, Rácz Aladárt. A cigány muzsikus harmadik gyerekként cseperedett tizenhárom másik társacskája, testvére mellett. Tizenhat évesen az EMKÉben találja magát, ahol kitűnik virtuozitásával. Egy gazdag cigány ember magához hívatja, majd a lakásának felkeresésére kéri. Akkora összeget nyom a kezébe, hogy Aladár másnap kiutazik Párizsba. Ott fényes karriert csinál. S csak ekkor tanul meg kottát olvasni zenésztársai hatására. Egy antikvár kottákat kínál bagóért. Egy köbméternyi kottát vásárol. Úgy talicskázzák a lakására, ahol kezelésbe veszi az értékes zsákmányt. Talán itt érik meg benne, hogy a klasszikusokat átírja cimbalomra. Scarlatti szonátáit igen megkedveli.
Ahogy a szerkesztő ígéri, csupán a komolyzene iránti érdeklődésének kialakulásáig viszi az élettörténet elmesélését. Elég sok új epizódot ismertet a zenész életéből. Amit hiányoltam, az az, hogy nem halljuk Aladár bácsi senki mással össze nem hasonlítható akcentusában a bejátszásokat. Pedig nagyon élveztem karakteres megnyilvánulásait. „Így besélt: Amit én jáccsok, ast te nem írod le!”
Mindjárt a hangzó anyag mellett rátaláltam a Miklósa Erikával készült tévériport hirdetésére. Nosza, rácuppantam, és nem bántam meg.
Ő egy másik karakter.
Csupa szív, csupa energia koloratúrszoprán, aki életéből érdekes epizódokat elevenített fel. Érdekesek voltak azok a bejátszások, amelyekkel pályatársai nyilatkoztak róla. Erika tizenhét évesen került az operába. Így fordult elő, hogy amikor felvételire jelentkezett, a tanár ekképpen szólt hozzá: „Kislány, eltévesztette az ajtót. A gyermekfelvételi egy másik teremben van”. Karrierje töretlenül ívelt felfelé. Bejárta a világot, énekelte a NY-.i Metben az éj királynője szerepét. Sokat jár Erdélyben, és igen szereti az ottaniak társaságát.
Tele van örömmel ez az énekesnő. Többek között elmesélte, hogy életében többször megérezte, hogy ő Isten gyermeke. A vele készült interjút is azzal zárta, hogy debütálásának a 30. évfordulóját 17-én szerepléssel egybekötve ünnepli, s akkor újra érezni fogja, hogy Isten gyermeke.
***
Olvasom, hogy „Erdélyi Szalon Kiadó”. Ha apróhirdetésben és kis kezdőbetűvel írva találkoznék vele, mást jelentene nekem: Erdélyi szalon kiadó.
2021.03.15. 02:47 emmausz
Láttam, hallottam
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6816463094
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek