Mickey webnaplója

Mivel Szőnyi Zsuzsát barátomnak tekintettem, és mivel könyvéről írt egykori recenzióm, nemcsak a könyvéről, hanem Zsuzsáról is beszél, emléke előtt recenzióm közlésével tisztelgek: Szőnyi Zsuzsa: Római terasz. Kortárs Könyvkiadó. 2006. [R J írja, hogy ismeretei szerint a Kortárs kiadó tervezi Zsuzsa könyveinek új kiadását. Már csak ezért is aktuális feleleveníteni a könyvéről írtakat.
Az írás gyakorlati mesterség. Kell hozzá tehetség, jó szem, lényeglátás, rutin, formaérzék, értékek képviselete, dolgokra való rálátás, értelmes összegzésre való készség, a lényeges dolgok kiemelni tudása, és – bár utolsóként említem – humor meg szeretet az olvasók iránt. Ez a felsorolás nem esett nehezemre, nem is kellett rajta gondolkodnom, mert aki velem együtt végigolvasta Szőnyi Zsuzsa Római terasz c. könyvét, igazolni fog engem: a könyv szerzőjéről a lényeget írom le.
Miről szól tehát ez a könyv?
– Igen előkelő lakomákról, amelyeket Szőnyi Zsuzsa teljes pompájukban megélt, mert tud bővelkedni.
– Szerény vacsorákról is, melyeket a szeretet rakott össze, mert a szerző tud szűkölködni is.
– Hivatalosságok közötti forgolódásról, mert Szőnyi Zsuzsa az értelmiség, a művészetek és művészek világában otthon van, maga is egyetemet végzett, írással, sajtóval, rádiózással foglalkozott egész életében, édesapja és férje pedig festőművészek voltak.
– Utazásokról, mert a szerző nagyon sokfelé megfordult, s ezért érzékletesen adja vissza az általa meglátogatott helyek történetét, kuriózumait. Akik e helyszínek némelyikén jártak, azonnal ott teremnek olvasgatva a róluk szól leírásokat. Ahol pedig még nem jártak, hiteles képet kapnak róluk, hiszen ugyanaz a szerző eleveníti meg számukra a többi helyet.
– Sok-sok napsütésről, mert Róma igazán napfényben gazdag város, és mert Szőnyi Zsuzsa lelke is épp olyan derűs.
Sokáig tartana felsorolni, hogy miért is tetszett ez a könyve. Egészen személyes hangvétele miatt, vagy mert a benne szereplők egynémelyikét magam is ismertem, s a róluk alkotott leírás pontosan lefedte a bennem róluk alkotott képet. Ez nekem azt jelenti, hogy Szőnyi Zsuzsa értékítéletei pontosak, azt jelenti, hogy szeme épp olyan mértékben mögé lát az eseményeknek és szereplőinek, mint képzőművész édesapjáé. Eszköze ugyan az írás, de a készült kép az emberről, a tájakról, az eseményekről éppoly határozott kontúrú.
Dicsérhetném a kezdő történetet, mely Triznya Mátyással – később férjével – induló szerelmük érdekes, fordulatos elbeszélése; dicsérhetném a kötetet záró könyvakciós tevékenységüket, mely a reménytelenség ellenére reménykedve hozzájárult ahhoz, hogy rés támadjon a szocializmus falán. S vég nélkül sorolhatnám az apró színes napi történéseket. Ehelyett álljon itt az a néhány sor, melyet a SAT 2000 stábjának forgatása apropóján rögzít: „Az olaszok nem tudják elhinni, hogy valaki ellenszolgáltatás nélkül vendégül látja honfitársait vacsorára! [agapé] Ráadásul majdnem minden szombaton.  [Pedig hitelesíthetem magam is, aki szintén kosztosa lettem rövid időre] . . . Amikor a háromtagú olasz stáb megtudta, hogy nemsokára haza akarok költözni Magyarországra, erélyes tiltakozásba kezdtek: Nekem »misszióm« van, nem hagyhatom itt a fiatalokat, mert árván maradnak Rómában!” Ez is igaz. Szőnyi Zsuzsának missziója van. Olaszországban és idehaza, szóban és írásban, jelenlétben és törődésben, jókedvével és vigasztalásával, szolgálatával és befogadókészségével. Természetességével és mások felé fordulásával.
Könyve orvosság a borongós magyar léleknek. Akik tehát úgy érzik – és hányan érezhetik ma –, hogy egzisztenciális válságban vannak, hogy összecsaptak felettük a hullámok, vagy egyszerűen csak felbosszantotta őket valami, vegyék kézbe Szőnyi Zsuzsa könyvét és olvasgassák. Popper Pétertől ilyesvalamit hallottam: Aki ért a zenéhez, s mégis felkeres engem lelki bajával, annak azt tanácsolom: Menjen haza és muzsikáljon.
Én pedig azt üzenem mindenkinek (azoknak is, akik nem értenek a zenéléshez!): Lapozgassák Szőnyi Zsuzsa könyvét, és vigasztalásra találnak benne. Átmossa látásukat, kitisztítja szemüket, foghatóvá teszi számukra a szépséget, nyitottá tesz mindenkit Isten szép világára.”
PS.: Zsuzsa a cikkemre úgy reagált: írásomból kitűnik, hogy megértettem azt, ami az ő törekvése volt, s amiről szól a könyv. Arra kért, hogy küldjem meg a Távlatokba készült anyagot kis változtatással az Új Embernek is. Én ezt akkor nem tettem. Most viszont szívesen megosztom a FB-ra feltett mai posztom gyanánt azzal a biztatással, hogy higgyék el, Szőnyi Zsuzsa könyvei érdemesek az olvasásra.