Mickey webnaplója

Prokop didaktív stílusban ír. Meg kell bocsátani neki. Hol jó, hol kevésbé elfogadható tanácsai vannak. Pl. ilyeneket ír:
- Azt a rohanósat húzd ki sétatársaid névsorából. Van más módszer is. DJ barátunk nem győzött lépést tartani feleségével. Abban maradtak ketten, hogy ő megy elöl, felesége pedig követi. Így nem fordulhat elő, hogy a tempót nem bírja.
- Az ellenkező típus minden előterjesztésedre nemet mond, kérdésedre tagad, ajánlataidnak ellenáll. Állításod elvileg sem lehet jó … Kár volna, hogy meggyőzésén fáradozzál…saját véleménye megtámadhatatlan. Van ilyen. Ez világosabb megfogalmazás, mint a róla szóló közmondás: Bolond lukbúl bolond szél fúj.
- Megállapítja: Olyan szép a föld! Csak túlságosan rövid az itt-tartózkodásunk ideje!   
- [Pap létére meglepőket is megfogalmaz] A férfi beszélni kezd: Képzeld, azt kívánta a barát, hogy tartózkodjam a feleségemtől. ..Honnan tudhatná a kolostorába zárkózott csuhás, hogy mit jelent a házastársi duplaágy?...Az elsuttogott szavak, az ölelések forrósága, a félőrület, az egymásba semmisülés. A legerősebb láncszem, mely összeköti a férfit és a nőt….
Majd még: - Szomorú a nyomorék sorsa, ki rászorul, hogy segítség öltöztesse. De a szerelmesnek pikáns öröm, maga élvezi a legjobban, ha más kezek gombolják ki ingét, vetkőztetik meztelenre.
Még tovább megy.
- Függhet-e az ember élete egy mondattól? Gyere föl hozzám ma estére! – hangzik a felhívás. Egy év múltán meg bambínó hadonászik a nő karjában.  
Saját művészetének az értékelése hol az egekben van, hol a béka feneke alatt. Ilyeneket fogalmaz, amikor happy: - Csodálkozom paptáraim könyveimmel szembeni értetlenségén. Noha az írószövetség elismerése a bulla rajtuk. Ki érte el közülük ezt a magaslatot? [Elismerését növelhette, hogy Nyugatról érkezett, és hogy Guinness-rekordba illett képeinek magas száma.] 
Aztán meg a teljes érzelmi csőd:
- Nem ér semmit a munkám. Kalocsa nem méltatott az üres kastélyban egy szobaraktárra. Csepelre kényszerültem irgalomlakásra... A napokban a via Giulia 1. nem is válaszolt kiállítási ajánlkozásomra... A rádiós páter [vatikáni rádió] visszautasított: könyvem bemutatása nem tartozik anyaguk közé. Szárazabb adásai miért nem bírtak volna el egy derűs, szárnylást…? 
És még:
Itt építgetem 30 év óta életművemet, de akárcsak az otthoni, ugyanígy az itteni egyházi körök teljes közönyében… Kutyaugatás nem hallik az égbe.
Dacosan odavágja: Ne féljetek vallásos kiadók, nem könyörgök méltatlanságommal, nehogy süllyesszem nívótokat.
Igazi hangulatember.
Sorsunkban akad némi hasonlóság. Újra idézek: Egyre vastagodnak a halottat jelentő feketekeretes borítékok. Olyan sürgősen elhamarkodtátok Charon ladikját. Kiknek neve rajtuk, nem találkozunk soha többé? Két felvetésem: Ugye költői a kérdés? Egy pap tudja, hogy bizton találkoznak odaát, akik elhamarkodták Ch. ladikját. A másik apropó, hogy ma nekem is hozott egy feketekeretes borítékot a postás. Gimis osztályunk 13. tagját temették minap. De hozott néhány hete is, amely közösségünk ötödik tagjának temetéséről szólt. 
Mégis inkább pozitív kicsengésű tanácsával zárom posztomat. Ne firtasd, hogy hány éved lehet még optimális esetben, hanem élj derűsen. A nagypapa szerep is jól áll neked.
Remélem.
PS.: Azért szeretem Prokopot, mert életszagú, és vitára sarkall. Hol egyet értek vele, hol kevéssé, hol éppen nem. Mindenesetre többnyire olvasmányos, és az nem árt egy könyv sikerének.