Lehetne a cím az is, hogy miért szeretem a könyveit, hiszen nem igazán írói remekek. De amit ír, az többnyire közérdeklődésre tarthat számot. Most próbálok rámutatni tévedéseire, humorára, társadalomkritikus megjegyzéseire, valláskritikájára, életszagú döntéseire, s nem utolsó sorban didaktikus megfogalmazásaira.
- A tizedik könyvem után zúzdával fenyeget elárusító boltom. Nyakán ásítanak eladatlanul, haszon nélkül köteteim. Ez a nyafogás sok író sajátja. Miért nem viszik könyveimet? Persze, mert az eladók valósággal eldugják őket. Lám, már rég elhunyt a szerző, és összevásároltam könyveit. Na?
- Ne ismételgesd harmincszor ugyanazt! - ismétli immár vagy harmincadszor témáit a szerző.
- Azt hiszi PP, hogy le van fordítva magyarra az erborista szó. Téved. Magyarul növénygyűjtő a szó jelentése, itt talán inkább füves embert jelent.
- Ha leméred a súlyod, jó a vérnyomásod, hiszed, hogy a napod elégedésedre kezdheted. … Helyesen táplálkozz! Eredj orvoshoz, gyógyíttasd a rákod! Hát hiszen… A szokásos didaktikus fogalmazás.
- Magadban tépelődés helyett keress hű barátot, válassz élvezetes munkát… a nálad nyomorultabbaknak siess oltalmára… Üld meg szőrén a lovat! Aki szeret, s megbékélésen fáradozik, a magáét is megleli – ajánlja az író, festő, aki maga is remetemagányosságban élt.
- Azt hiszi, hogy egérfogóval megfoghatja a besurranó patkányt.
- Azt hiszi, hogy az olimpiai bajnokok teljesítményeit tizedmásodpercnyi pontossággal mérik. Hát nem. Századmásodpercekben.
- Azt hiszi, hogy negyven év egy emberöltő. Hát nem. Csak 20- 25 év. Merthogy ezt írja: Negyven éve eszem a száműzetés keserű kenyerét… szinte egy emberöltő…
- A néhai kalocsai „eperfődi nagyprépost” így fogalmazott: Nem rossz nép ez, csak nem kell mindent észrevenni. Van benne igazság. Az ember megszentülése ugyanis élethosszig tartó érési folyamat. Türelem.
- Öreg pap szégyenlős vallomása: azért nincs hatásunk, mert nem látszunk elég boldogoknak. Prokop még megjegyzi: Szent Teréz ezer ördögtől kevésbé tartott, mint a szomorú apácától. Megér egy elmélkedést a téma.
- A hagyományos vallások elvesztik megszokott követeléseikkel az ez irányú érdeklődőket. Megcsontosodottan nem keresik megújulásukat. Kereteiket féltve elmozdulatlanodnak… belefojtjuk a szót azokba, kik eredetiségükkel ajánlkoznak. Ez megint olyan téma, amely megér egy misét. Több lendület jobban segítené a jó megvalósulását a világban.
- Ez még nekem is tetszik, dicsér a tárlatnyitás előtt egyik bigott besurranó látogatóm. Máris leszedem, hogy átfessem a vásznat, mert csak rossz lehet, ami az illető ízlésének megfelel. Ha idáig züllöttem, elveszett kontár vagyok. Hatalmas önkritikus és humorral átszőtt megállapítás. A magam gyakorlatára vonatkoztatva: Ha egy ifjúsági lap cikkei nekem tetszenek, az öreg hiba, mert alkalmasint nem szólítják meg a fiatal olvasókat. Nem az ő nyelvükön mesélnek.
- Kár, hogy a békés és türelmes tehenek nem tudják közölni véleményüket, hogy a mesterséges megtermékenyítés előtt vagy után érzik-e magukat jobban. A professzorok (Marx és egyebek) ötletei nem szükségképp teszik az embert megkérdezése nélkül boldogabbá. Ez megint egy éles kritika. A megvalósult szocializmus egypárt rendszeri diktátumát bírálja keményen. (Ma meg a fideszt támadják a konzultációs levelek miatt. Bele kell szédülni.)
Végül ide írom, hogy ez a 13. kötet abban a sorban, amelyekkel megbombázta olvasóit.
Utolsó kommentek