Ez az Ő természetesen a szókimondó Prokop festő, pap, író egy személyben. Mire jó ez nekem? Arra, hogy karcosan megfogalmazott sokféle rövid megfogalmazására hivatkozva utalhassak arra, hogy bezzeg igaza van, vagy éppen nincs igaza. Le kell mondanom arról, hogy mindent magam találjak ki. Nem is vágyom rá. Nézzünk akkor néhányat az Igaz ember módra c. kötetből.
- Szomszédom dicsekszik: – A ház legtöbbet keresője vagyok. De titkolom ám.
- Miből szed össze ennyi jövedelmet? – csodálkozom.
- Nem pénzről van itt szó, hanem a feledékenységem miatt állandóan nyomozok „hova lett” holmijaimért. Nálam talán még nem ennyire áll fenn a dolog, de a trend feltétlenül igaz.
- A forradalmár „tör-zúz” terrorista, kirakatokat dézsmáló bandaként rabolja, ami nem az övé. Nyúlj csak hozzá valamijéhez, nyakadat szegi. Nagyon benne van a világunkban a proletárlelkületű tömeg froclizása, hogy gerjesszen zűrt, provokáljon, rombolja a polgári értékeket, fossza ki az üzleteket. Mit lehet itt ingyen markecolni? Vigyen félelmet a lakosságba. Sose vész ki a mindent nekem mentalitás?
- Ránk mordul: Nem vagyok kíváncsi a meséitekre. Ellenben őfölsége fullaszthat unalmas történeteivel. Világos a kettős mérce. Te fogd be a szádat, és áhítattal tapsolj, hódolj neki kijáró tisztelettel! Ennek többféle kinyilvánítása van. A mondatai végén nem ereszkedő hangsúlyt használ, hanem épp fordítva. Ezzel utalva arra, hogy nincs vége a mondókájának.
Ha próbálsz megszólalni, hozzáteszi: Még nem fejeztem be.
Vagy: Még csak egy utolsó mondat. Ez aztán eltarthat akár negyedóra hosszat is.
Vagy: Ha már megkaptam a szót, szabad legyen hozzátennem…
Vagy: Ne felejtsd szavadat!
- Csípős jelzőiddel fájóbb sebeket ejthetsz, mint késsel. A szópofon égetőbb a valódinál. Kit elküldtél, visszautasítottál, halálos ítélettel vetélkedő sorsara juttattad. Írva van: Ami a szívből származik s elhagyja a szájat, az beszennyezi az embert. A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a hamis tanúság, a káromlás (vö. Mt 15,18 skk.). Hozzáteszem: ilyenek a pletyka, a rágalmazás, a neked nem lehet igazad, de még más véleményed se. Az ellentmondás kérlelhetetlen szervévé válhat a nyelv. Jó féken tartani indulatainkat, és vigyázni arra, hogy a másik embernek is van méltósága. Igaz ez a magánéletre és a közéletre egyaránt.
- A zivatar telerakta a járdát tócsákkal. Ráadásul az ég tükröződése is ruhát adott rájuk. ..absztrakt képek. Pillanatra elfog a keserűség, miért nem csatlakoztam az ilyesmiket festőkhöz. Kifogyhatatlan a témakészlet… Ám a nagyok pl. Botticelli és Tizian megmaradnak örökre. Mélyebben emberiek, mint a természetben lelt véletlenek. Ez nekem is eszembe jut, amikor pusztán az egyedi formákért, vagy a színek megörökítésére kapok a kamerámhoz. Vallom, hogy a formák szépsége, egyszerisége is lehet érték. A színekkel is lehet mondandója annak, akit megfog különös szépségük, harmóniájuk vagy éppen diszharmóniájuk. Nézzük tovább a festő véleményét!
- Tapasztalatom: Kezdj bele, evés közben jön meg az étvágy… Maga a csinálás ráhangolja lelked, begerjeszt, fölcsiholja a kedved. Témád kínálja fordulatait… szinte diktál. Írók panaszolják, hogy hőseik sorsa nem úgy alakul, ahogyan megteremtőjük elképzeli. Az ösztönös festőkre is igaz a tétel. Kevés szerkezeti elképzelésük van, s a megvalósulás során új képzetek tolulnak eléjük, s viszik a saját útjukra az alkotót. De még a szónokokkal is előfordul, hogy úgy elkalandoznak választott témájuktól, hogy kétségessé válik: egyáltalán, visszatalálnak-e eltervezett mondókájukhoz.
A tudatosságot talán az érzékenység írja felül. Ha így van, elkerülhető a talmiság, a giccs.
Utolsó kommentek