Vándoranekdoták pedig vannak. A közelmúltban írtam le a zsidó viccek közül azt, amelyikben a bölcs rabbi oldja meg Ferenc József börtönlátogatása nyomán azt a gordiuszi csomót, miszerint egy életfogytos rab hátralevő büntetésének a felét el kell engedni.
Kun Erzsébet ugyanezt az anekdotát tárja elénk, csakhogy itt a csodarabbi szerepe Naszreddin Hodzsáé, aki a fejedelem engedményére válaszol (a rab egy napot börtönben, egy napot szabadon töltsön).
Így van ez, feleim az Úrban. Az anekdoták egy részének megvan a meséje, de kell valaki híres ember, (megmondó ember), akinek a nevéhez kötik, hogy nagyot csattanjon a poén. Minél rangosabb a főhősnek kikiáltott valaki, annál nagyobb a durranás.
Érdemes megfigyelni, egy közösség szürke eminenciásai egy poén elhangzásakor arra figyelnek, hogy hogyan reagál rá a főnök, a prímás, a tekintélyes ember. Hozzá idomítják viselkedésüket.
Lehet, hogy nem szükséges bizonyítani a tételt, én most mégis megteszem. A Karinthy sztoriban (Röhög az egész osztály) egyik tanuló beül a méretes szemétládába, óra alatt emelgeti a fedelét, lopva mindenkinek rajta a szeme. Lefojtott a csend. Magyaráz a tanár (Frőlich?). Majd egyszer csak megszólal: - Auer, mit mocorog, mint egy sajtkukac? Persze erre kitör az obligát röhögés. A tanár meg el van ájulva saját fergeteges humorától.
***
Napjában többször beleütközöm a fergeteges barkácsolók tevékenységébe. Röpködnek a forgácsok, a szikrák – mikor mi – és alakul valami. Vagy elindul a komolyzene, és … egyszer csak megszakad egy fontos bejelentés miatt: „A hirdetés után folytatódik.” Lehet, hogy tényleg folytatódik, de én ezt sose várom meg. Azonnal otthagyom a barkácsbemutatót, a komolyzenét és mindent. Ilyen áron egyik folytatás se érdekel. Nem tudom, van-e még valaki, aki így tesz?
Azért írom le, mert én csak így harcolhatok a mindent össze-csiganyálazni akaró reklámok erőszakos tolakodása-nyomulása ellen.
***
Ceterum censeo suadeo usura verba Iesu: „ez a fajta [gonosz hamisság] csak ima és böjt által űzhető ki”.
Nosza!
Utolsó kommentek