Amit nagyon becsülök írásában, az a részletekre kiterjedő memóriája, amivel visszatekint eseménydús életére. Hozzá is látok megidézéséhez:
- Örökkévalóság létezik. Jelenvaló azok számára, akik érzik a mában a mindiget. Az örökkévalóság itt van közöttünk. Életünk egy-egy kiváltságos pillanatában megadatott nekünk, hogy átéljük, azaz hogy létezését megsejtsük.
- Az újságírók ritkán építenek, sőt egyesek csak rombolnak. A sajtószabadság örve alatt képesek elveszteni, vagy meg se szerezni az önfegyelmet… Semmit nem vesztett e szavak aktualitásából.
- Állásváltoztatás kapcsán, amit mindenki szívesen venne. Telefon: ’Kinevezésének ügye eléggé előrehaladott állapotban van itt, arra kérem, legyen szíves nekem egy levelet küldeni, kifejteni az elgondolásait, terveit, egyszóval, mit szeretne csinálni, mint a mi karmesterünk – amennyiben ez érdekli.’
- Az ötleteket, terveket is ki kell hordani, mint a kisbabákat. Így van.
- A zene, amelyet írok, alkotó magvamat tartalmazza. És a világra hozott szerzemények az én agyam és lelkem gyermekei… Ha a ’fiam’ nem Nagy Sándor, az nem változtat azon, hogy én vagyok az apja. Bizony-bizony vállalnunk kell írásainkat akkor is, ha nem elsőosztályúra sikeredtek.
- A demokrácia mottója: Minden ember egyenlő…Az én elvem, hozzállásom az, hogy AZ EMBERI MÉLTÓSÁG SÉRTHETETLEN. E mondatban látom az egyenlőség igazi értelmét, felmagasztosulását, és ennek a jegyében élek.
- Adoma1: Egy öreg dallasi bankár egy nyers self-made-man egyszer eléggé gorombán ezt mondta nekem. ’Ééén adok maguknak pénzt, reeendben van, csak ne akarjanak elcipelni a koncertjeikre.’ Dühösen válaszoltam: ’Ez valóban minden, amit öntől várunk, uram - némi pénz. A koncertjeinkre nem várjuk, sőt megtiltom, hogy eljöjjön.’ Legközelebbi hangversenyünkön ott leselkedett a terem végében, egy oszlop mögött. Ügyelt rá, hogy észrevétlen maradjon. Ekkor váratlan dolog történt. Tetszett neki, amit hallott. Eljött, egy hangversenyt sem mulasztott el. Bugyuta füttyjele helyett az Eroica első ütemeit fütyülte.
- Adoma2. Gyerekeket vezényeltem. Egy kis szőke fiú kétségbeesett szenvedéllyel muzsikált. Megláttam rémülete okát. Apró lábai alatt egy kis tócsa alakult és nőtt lassan… A kis fickó pedig csak játszott rendületlenül. Igazi hős volt. Ilyen a művészélet. Amikor a darab véget ért, kezet szorítottam vele, átöleltem, és előrevittem meghajolni. A tócsát gondosan kikerültem vele. Amikor kimentünk a színpadról, láttam, hogy egy takarító asszony jelent meg, ronggyal, vödörrel. Energikus mozdulatokkal felitatta a csatateret. Először láttam ilyen tevékenységet viharosan megtapsolni.
- Adoma3.- A Közel-Keletre (Libanon, Szíria, Irak, Irán stb.) tervezett turnéjuk alkalmával történt, hogy az illető országok himnuszfeldolgozásaival akartak kedveskedni a helyi publikumoknak. A zenekarra történő átiratokat a kottatárosuk hangszerelte, éspedig kiválóan. Mindenütt nagy sikert arattak vele. Ezt írja D. A.: Ez a turné – mint a különböző USA külügyi szervek jelentették – ’többet használt a nemzetközi kapcsolatainknak, mint egy tucat konferencia’.
2021.05.07. 02:00 emmausz
Doráti Antal további - nekem tetsző - gondolatai, történetei
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7416524968
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek