Mickey webnaplója

Gyerekkori barátunk a maszkmestert maxmesternek gondolta. Tévedett.
A maszk, az álarc a fej bizonyos részeinek a takarására találtatott ki.
Hamarabb a kék színű sebészeti maszkkal ismerkedtem meg, amikor Barabás doktor beöltözve farkasszemet nézett velem. („Akkor még nem gondoltam volna”, hogy magam is igénybe fogom venni mindenféle sebészi képzettség nélkül.) Utóbb a piarista hírlevélben találkoztam egy árajánlattal: 1000 ft a hímzett piarista jelvénnyel ékesített fekete maszk. Nem akarok.
Korábban felfigyeltem ezekre a maszkékesítő jelképekre. Volt, aki céges szakban szólózott, mások a nemzeti trikolorba öltöztették maszkjukat, de nem hiányoznak a népi motívumok se a maszkokról vagy a címerünk, és se szeri se száma a házi készítésű maszkoknak. Egyszer már javasoltam, hogy gyűjtsék össze a különféle maszkokat, s mutassák be az orvostörténeti múzeumban állandó kiállításként. Több ezer félére taksálom megjelenési formájukat.
Van, aki feltolja a maszkját, ha szabadulni akar tőle, van, aki letolja, s vannak a félfülűek, akik az egyik fülükön lógatják átmenetileg a textilt. Megint külön kaszt, amelyik a rendészeti előírásokra tekintettel maszkírozza magát, ámde orrát szabadon hagyja, mondván, hogy nem kíván megfulladni. Ezek az emberek nem hordanának egyáltalán maszkot, ha nem tartanának a rendőrségi pénzbüntetéstől.         
A maszkviselésnek nemcsak hátrányai vannak, hanem előnyei is, és most elsősorban nem arra gondolok, hogy megszűrik a virnyákokat.
A férfiaknak nem feltétlenül szükséges frissen borotválkozniuk, hiszen a jó maszk a borosták jelentős részét eltakarja.
De ugyanennek örülhetnek azok, akiknek az arcára nőtt szemölcsük válik láthatatlanná a maszk jóvoltából, a szeplősök ugyanígy.  
A maszk mérsékelten visszafogja a hagymaszagot és egyéb kellemetlen szájszagokat, pl. ha történetesen a maszk gazdája elfelejtett volna reggel fogat mosni.
A maszk jóságosan elleplezi az ásítást, esetleg még a gúnyos mosolyt is.
S ha meggondolom, ha valamit nem akarsz érthetővé tenni, pl. egy kritikus megjegyzést, minden további nélkül elmoroghatod a maszkod alatt, anélkül hogy valaki is megértené mérgedben elejtett megjegyzésedet.   
Én nagyon nehezen tűröm a maszkot. Használat alkalmával előrántom a zsebemből. Magamra biggyesztem, úgy, ahogy sikerül. Nem foglalkozom azzal, hogy csak a gumihoz érjek, és aztán azonnal fertőtlenítsem is a kezemet. Néha kimosom. (NB: Már kétszeresen be vagyok oltva, s hihetőleg elhordtam lábon a koronavírusos influenzát.) 
Egyik használt maszkomra kiírtam a pandémiáról alkotott véleményemet:  „HÜLYE COVID-19”.
A múltkor kerestem a maszkomat, s beletelt tíz percbe, míg rájöttem, vezetéskor ajkam alá gyötörtem. Nem éreztem, hogy magamon viselem, ezért – teljesen hiába – másutt kerestem.
Végül csak megleltem, mint korábban a homlokomra tolt szemüveget.