Mickey webnaplója

 „Írni annyit jelent, mint a nyelv erejével hatalmunkba keríteni a világot.” A mondás Dürrenmattól származik. Miként az is, amivel egy vele készült interjút zár arra a kérdésre válaszolva, hogy kinek adna Nobel-díjat. H. D. válasza igen frappáns: „Csak lírikusnak vagy esszéírónak. Ők keresnek az írók közül a legkevesebbet, így hát nekik van legnagyobb szükségük a díjakra.”
Dürrenmatt írásaival koraifjúságomban ismerkedtem meg. Amiket olvastam tőle: Az öreg hölgy látogatása, A Nagy Romulus, Angyal szállt le Babilonba, A bíró és a hóhér. Utóbbi igen elgondolkoztató volt annak idején, mert a hatalom packázásait feszegette. A Nagy Romulus  pedig igencsak aktuális napjainkban is, amikor a szemünk láttára birodalmak pusztulnak és erőlködnek a történelembe kerülés igényével.
Egy érdekes diákélmény is ide kívánkozik Dürrenmatt-tal kapcsolatban. Az általunk látogatott gimnázium magyarszakkörét két tanár is dirigálta. Történt, hogy a szakkörösök Dürrenmattal foglalkoztak, pontosabban a műveivel. Ám hamarosan két táborrá alakult a diáksereg. Az egyik fele szerint magyarosan Dürrenmattnak kell ejteni az író nevét, a másikak szerint Dürnmatnak [dʏrənˌmat]. Van ez így. Ám nemcsak a diákok között támadt nézeteltérés, hanem a szakkört vezető tanárok között is. A botrány akkor tört ki, amikor az egyik tanár egy szakköröst állított ki a társaság elé, hogy fennhangon kinyilatkoztassa: Tanuljuk meg végre mindnyájan helyesen kiejteni az író nevét! Dürnmat. Ezzel a viharos foglalkozás be is fejeződött, mert kilógott a lóláb, nyilvánvalóvá lett, hogy nem hajlandó egyik fél sem engedni a saját álláspontjából.
Amit itt még megjegyzek, az talán annyi, hogy az írás mindennapos tevékenység, legalábbis arra való törekvés. Viszont vagy van valakinek íráskészsége, vagy nincs. Ugyanúgy nem megtanulható, mint a zeneszerzés. Mégis óhatatlanul felmerül az emberben a kétkedés, ugyan ki az, aki hitelesen elbírálja: ki író s ki nem. Talán az olvasók visszaigazolása hitelesíti a műveket.
Írni annyi, mint lőni a sötétbe.
Az idézett Dürrenmatt-i vélemény viszont óvatosságra inti az embert, mert úgy érezheti magát, mint a hályogkovács, aki bicskával akart operálni: „Írni ugyanis annyit jelent, mint a nyelv erejével hatalmunkba keríteni a világot.”